Megvagyok...!

Nem tűntem el, semmi baj nincs, és köszönöm mindenkinek aki hiányolta a bejegyzéseimet! Telnek a napok, és nagyon sűrűek voltak az utóbbi időben. Rajzkör kiállítás volt, be kellett fejezni három képet, kereteztetni stb.

Közben a heti 2-3 unokázás elmaradhatatlan, annyira feltöltődünk Velük.

Persze sokszor "döglésig" ki is fáradunk.
 Készülök a scrap táborba, készülök egy scrap tanfolyamra (ezt én tartom július közepén) Egyszóval a blogírás elmaradt, de pótolni fogom a fotókkal.
Igen és a két Papának szinte egy időben van a szülinapja(65!)

 azt is ünnepeltük az unokákkal (Tináék addig a ködös Albionban kószáltak négy napig)
Ami pedig most legjobban foglalkoztat az, hogy 3-tól én is "nyúlcipőt veszek" és az alábbi úton remélem eljutok az Atlanti Óceánig! (Budapest, Wattens, Stuttgart, Párizs, Reims, Caen)

Bővebben majd ha visszakerültem, sok képpel.

Tavaszra hangolódva....

Múlt hét eseményei a vasárnapi kiállítás megnyitóval kezdődtek amiről beszámolót a másik blogomon találtok.
Az unokázás persze most sem maradt el, nagyon szép órákat töltünk hol Andrissal, hol Lizivel. Lizi mindennap produkál valami újat, és nagyon jó humorú kislány pici kora ellenére. Apró dolgokból is nagy kacagáshoz jutunk. Elég egy doboztetőt a fejünkre tenni, és már zeng a ház! Mindent utánoz, és beszél, beszél, beszél. Már sok mindent megérteni (ha nagyon figyelünk), és mondókát is van amit kívülről végigmond. Tündéri baba!
A múlt hét arról szólt, hogy kicsit fellégeztetem, és apróságokkal felújítom a lakás egyes részeit. Haladjunk kintről befelé. A jó idő rávett arra, hogy a teraszt már használhatóvá tegyem.Persze van még tennivaló, de már a hangulat és látvány miatt is apróságok.

A mérleg most virágtartó, egy kis árvácska jól elvan benne.

Asztalra a százszorszép került,  jól illik ide a mécsestartó, most gyertyával.

Ablakba két szellőrózsát vettem, bentről is lehet gyönyörködni benne.

És ami még elrendezésre vár. Asztal alját be kell festenem, a madárka megy a kertbe, és a többi is majd sorra kerül. Sajnos még hideg van, de már reménykedünk a jó időben.

A következő az étkező, ahol a sarokpolcot is megfosztottam a téli dekorációtól, és egy kis tavaszi, húsvéti hangulatot csempésztem ide.

 

 A szép kis doboz barátnőm ajándéka, mintha tudta volna mire vágyom! (szerintem tudta is)

                                                                                                                                                           

Ez a párna jártamban-keltemben került hozzám, beleszerettem, és még Papának is tetszik. Ez fontos, hiszen a lakásban töltünk mostanában legtöbb időt.

A nappali ülőgarnitúra is új "ruhát" kapott, addig amig nem lesz rá lehetőség, hogy áthúzassuk más anyaggal.

 Nem maradt más, csak az előszoba ahová végre új szekrénykék kerültek cipőknek, sálaknak. Végre itt is jöhet a jó energia befelé.(remélem akar is).

 Tegnap jó kis bulit csaptunk Gáborkám, Tündi és a szülők jöttek el ebédre. Csülkös, gombás pacal volt a fő menü, de volt grill csirke, majonézes burgonyával, és csokis muffin is. Sajnos a fényképezés a nagy beszélgetések miatt most elmaradt, pedig igazán jó lett volna.Na majd legközelebb!

Már csak a mai sütit mutatom, medvehagymás muffin.  A receptet is mellékelem, hátha valakinek kedve van a szezonba sütni egyet. Tináék elutaztak, és kaptam egy fél csokor medvehagymát. Így gyorsan sütöttem belőle.
Recept:     

• 60-80 g sonka
• 200 g Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 nagy tojás
• 1 kis pohár tejföl+ kevés főzőtejszín
• 30 ml oliva olaj
• kb. 1 csokor medvehagyma
• kávéskanál só
• bors
• vaj vagy papírforma a tepsihez
• 1. A sütőt előmelegítjük. kb.180 fokra.  Előkészítjük a muffin formát: vajazzuk, lisztezzük, vagy ha inkább papírformákat használunk, akkor ezeket elhelyezzük a sütőformában.
  2. A sonkát kis - kb. 2-3 mm-es - kockákra vágjuk, a medvehagymát felaprítjuk.
  3. A feldarabolt sonkát pici olajon megfuttatjuk. A sonkát és az aprított leveleket elkeverjük a tejföllel, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.
  4. Közben egy tálba kimérjük a lisztet, és belekeverjük a sütőport.
  5. Egy másik tálba kerülnek a "nedves" hozzávalók: a tojás, az olaj, valamint a sonkás-medvehagymás, tejfölös keverék.
  6. Ha a sütő felmelegedett, akkor néhány mozdulattal összekeverjük a két (lisztes, illetve tejfölös) egyveleget.
  7. A sütőforma mélyedéseit kb. 2/3 részig megtöltjük.
  8. A muffinokat kb. 20-25 percig sütjük, majd sütés után pár percig pihentetjük, mielőtt kivennénk a formából.
   Jó étvágyat!

Megy tovább a hullámvasút...

Ott hagytam abba, hogy Andris jól lett, és másnap hazajöhetnek. Igen de közben Lizi itthon a Mamival együtt elkezdte a "nyavalyát"! Mentünk ápolni, hiszen Zolcsi dolgozni ment, Andris lábadozott, Tini sehogy, Lizi kicsit jobban. Nem nézett jól ki a dolog, de ez van. Két nap pátyolgatás után, délután hazamentünk és a Nagyi folytatta a sort. Papa büszkélkedett, hogy Ő bírja a legjobban! Igen estig aztán folytatta a sort Ő is! Mivel minden rosszban van valami jó, a mi esetünkben az volt, hogy rajtam 3-4 óra alatt átfutott a dolog, így a mellékhelyiségben váltottuk egymást, nem kellett egymás ölébe ülnünk! Érdekes lett volna!

 Hála Istennek túl vagyunk rajta, és 86 éves édesanyám megúszta még így is hogy mi hazahurcoltuk a nyavalyát. Andris erősítő kúrán van, nálunk is töltött pár napot, aztán most egy hétig Ladányban a másik nagyszülőknél. Loptam néhány képet a családi blogról.

 Ez még a kórházban, de már jó állapotban.

Ez pedig már jó hangulatban a zajló Dunánál, szép tiszta napsütéses időben.

Azt még muszáj írnom, hogy Andrist mi vittük be a Keletibe, oda jöttek Mamáék érte Ladányból. Nagy volt az izgalom, és amikor összetalálkoztunk az valahogy örökre a szívembe marad. Olyan óriási öröm volt Andriskának, hogy most a négy nagyszülő csak miatta, csak Vele van itt. Szorította a Mama kezét, de odabújt hozzám, szaladt a Ladányi papához, de a másik percben a férjemhez bújt.Nagyon aranyos volt, izgatott és boldog! Olyan jó lenne, ha minden kisgyereknek lehetősége lenne ezt megtapasztalni, átélni, érezni. Még így is, hogy nem  túl gyakran tudunk így együtt lenni.

Közben az itthon maradt család másik feléből Lizi jutott azért nekünk ám! Szerda délelőtt Mami "eltávozásra" mehetett, így mi szórakoztattuk a kis manót! Vagy fordítva!
Szó szerint szórakoztató a kis csaj. Kezdve azzal, hogy egyfolytában beszél, énekel, dúdolgat, nyomja a reklám szövegeket. Persze felét sem értjük a mondandónak még mindig, de sok mindent ki lehet következtetni. Mindent megért, és egyedül eszik kanállal, sőt két kanállal! Elkezdi enni amit elé teszünk, és ha megyünk "besegíteni,"a másik kanál is nála köt ki és felváltva két kézzel falatozik.
Persze a számítógépen nézett, hallgatott "Gyerekdalok" nem maradhatnak el, így Papával elmélyülten gépeznek. Erről van  bizonyíték is:

 És egy másik amitől "elájultunk" Mamival. Amikor indultak haza Tina megkérdezte Lizitől "Hová megyünk?Haza?"  Válasz: "Vásájolni!"  Igazi csaj, nem?

Unokás hét

Vasárnap Mami csoki készítő tanfolyamát könnyítve Andriskát elhoztuk, és egész nap velünk volt. Sok mindent csináltunk, nagyon jó lehet vele lenni már.Teljesen önálló, és szófogadó kisfiú.Sokat kell magyarázni neki, és láthatóan megérti mit, miért. Kedden sajnos reggel rossz hír várt minket,(Andris nagyon köhögött már előzőleg is,) így nem ment oviba, és Lizi miatt mi vittük a doktornénihez, utána megint nálunk volt estig. Nem fél a Kati nénitől, aki már nagyon jó ismerős, Mami és Gábor doktornénije volt, és szomszéd is a lakótelepen. Jó viszonyban vagyunk, jó tanácsokkal lát el minket. Másnapra aztán sajnos belázasodott és jött a hurut következménye is (hányás) de az enyhébb orvosságok talán elegek lesznek. Így szerdán Lizi nap volt, hátha nem kapja vissza a vírust, mivel ő meg múlt héten volt lázas! Zajlik az élet, mi meg evezgetünk benne, segítve egy-egy evezőlapátnyit!
Lizi szótára "haláli". Tudniillik mindent mond, persze a maga módján.Ide másolom Mami felsorolását, és ami még nálunk elhangzott:

 TOASZ = Thomas, a gőzmozdony - felismeri bármilyen formában és a zenéjét is :-)
SZISZA = cica
TEME = szeme (miénket szokta "leltározni" vékony örömködő hangon)
ÓA = orra (szintén)
TÁJA = szája
FÜVE = füle
NÓTA = róka (pl. Vuk dvd képére mutatva)
NITOPI = Mikrobi
POÁÓ = Poirot; tévében előzetes, zene, főszereplő alapján beazonosítja, mutatja, mondja
NOPI = ropi
AAMA = alma
TETTI = keksz(i)
TÁPÓ = táp
TUMI, TUMÓ = cumi
NÉDODA! = Nézz oda!

 DOSZAN,DOSZAN!=gyorsan,gyorsan!(szalad körbe a lakásba és ezt fújja)
ASSZAN,ASSZAN!= lassan,lassan (én mondom neki ha nagyon belendül, megtorpan mondja, majd fut tovább)
IGYEE,IGYEE!=figyelj, figyelj!
PÁPÁÓ=Papához (amikor valamit mutatni akar a Papának is)
ÉDI,ÉDI= Dédi,Dédi
ÁOJ.=Gábor( ez úgy derült ki, hogy hozta Gábor fiam fényképét és mondta ki az)
ANYII= ez én lennék, a Nagyi.
Hirtelen több nem jut eszembe, de ma megint este együtt leszünk mindkettővel, mert a szülők ünnepelnek egyet és kimenőt kapnak. Remélem két gyerekkel is jól vesszük az akadályt!
Két fénykép a fotós utánpótlásról:

Gyerekszáj

Múlt héten Andris nálunk aludt. Már régen mondogatja , hát kedvében jártunk. Hétfőn is itt volt, mert érte mentünk az oviba. Nagyon szépen viselkedett, igazi nagyfiús módon. Meglepődve tapasztaltam, hogy mindent úgy csinált ahogy mondtuk. Igaz ha itt van felváltva foglalkozunk vele, még a Dédi is.5-10 perc van csak amikor esetleg valamit egyedül csinál.Rajzol, képeslapot alkot, vagy építget.De nagyon hamar nézni kell, együtt csinálni. Természetes hogy mikor itt van ez van, de ugye otthon azért már egy öt évestől elvárható, hogy egyedül is játszik, hiszen nem lehet mindig vele foglalkozni. Persze egy kisgyermek ezt nem így fogja fel. Pláne hogy van egy kicsi lány aki még picivel több törődést igényel.

Andris aztán elkezdett gondolkodni, és másnap reggel, így várta a Papát: " Én nálatok szeretnék lakni! Nem akarok oviba menni! Ott lennék nálatok, nektek úgysincs gyereketek, itt meg a Mamiéknak marad egy!" Persze mindenki kuncogva fordult erre- arra. Andris kikombinálta hogy neki hogy lenne a legjobb, persze hamar lelombozódott, mert megmagyarázták neki , hogy iskola előtt muszáj oviba járni. Így már csak az marad,:"Hogy ugye Ti jöttök értem?" Persze amikor tehetjük hozzuk.

Lizi is örömködik, ha erre járnak, és Mami kicsit itt hagyja. A maga kis nyelvén rengeteg mindent mond, aminek a felét már értjük is. A mondókákra rá lehet ismerni, egy csomót végig mond már! Csip-csip csóka....csicsibóta, Cini-cini muzsika......szini-szini muszi,  és sorolhatnám, nagyon édes.
Olyan franciásan mond mindent, a Papa az Pápá, (a köszönés pá-pá egészen másképp hangzik).
A Tv-ben felismer minden zenét, és kommentálja a maga kis tündérnyelvén, azt nem értem.
Egyedül eszik kanállal, hihetetlen. Egy idő után megengedi, hogy "segítsek", és adhatok falatot másik kanállal! Tudja ha valami huncutságról van szó, mert olyan kis "manó arcot" csinál hozzá.

Mindenre emlékszik, mindent megért. És még csak másfél éves! Szinte szaladgál, és közben mondja amit én szoktam:"Lasszan, lasszan!"
Dédivel a bottal trappolnak, szegény Dédi nem tud olyan gyorsan menni, ahogy Lizi a bottal húzza. Ez az egyik kedvenc játéka.

Ma megkaparintotta egyedül a botot, de hát túl nagy volt, és persze elbotlott benne. Csak meglepődött, már nincs mindenért sírás, edzett kis csaj lesz úgy látom.
Már vele is jól el lehet játszani, a számítógépen a mondókás oldalak megint előkerültek, Lizi ugyanúgy örül nekik, mint Andriska pár évvel ezelőtt. És az öltözésnél már nem tetszett neki sem hogy el kell menni, mondta is Mami:"Na már ez is kezdi?!"

Legyen nálunk bármelyikük, akár mindketten, minden bajunkat elfelejtjük, és nincs nagyobb öröm mint az, ha hozzánk bújnak, és érezzük a szeretetüket, ragaszkodásukat. Azt hiszem ez az igazi boldogság!!!!

Tanulunk sakkozni...

Igen, bizony. Szombaton kis vásárlás után, mintegy felmentő seregként mentünk Andrisért. Mami egyedül volt délelőtt a két gyerkőccel, és még a TV szerelők is boldogították.Mindez nem lett volna gond, ha Lizikémnek a két nagy foga nem egyszerre jönne, és egyfolytában sír, vagy nyűglődik. Egyszóval elhoztuk Andrist és nálunk volt estig. Most a sakkozás lett a téma, alaplépéseket én tudom, de nem vagyok nagy játékos. Papa tud sakkozni, így hát Ő volt aki Andriskával gyakorolt. Tökéletesen végig mondta  ki hogy és hová léphet, és hiba nélkül felállította a bábukat is. Ó és persze közölte, hogy ő a fehér színnel játszik, persze tudjuk, az kezd! Igen azt hiszem jó lesz gyakorolni, mert jövő hétre már előbbre fog tartani mint amit mi tudunk!
Lehet hogy a következő ajándék ez lesz???

A másik amin sokat mosolygunk, mindig mindent ami megmarad evés után, vagy édesség azt haza kell vinni. Mindenre rámutat és közli ezt hazavihetem? A dédinél látott egy üveg lekvárt, közölte vegyed ki a felét, a többit hazaviszem! Nagyon jópofa, nem elveszett gyerek! (Ja a lekvárról tudni kell, hogy amit befőztem mindig elosztom, mindkét gyerek kap, így náluk is van a szekrény tetején néhány üveg "nagyi"lekvár)
Most Dédi vacsoráját "vámolta" meg, hazamenetel előtt.
Egyébként, olyan szépen viselkedett,(számítógépes játékot szó nélkül hagyta abba) olyan nagy fiú már, hogy azt hiszem egyre többet lesz itt, mert nagyon jókat szórakozunk, és ki kell használni amíg Ő is szeret velünk lenni. Olyan gyorsan megy az idő!

Apró örömök, avagy "átlagos" napjaink

Futnak a napok és készülgetünk a Karácsonyra. Én ilyenkor is "fellélegeztetem" a lakást,(sok mindent kirakok, kidobok, elajándékozok) aztán körberakom a kis díszekkel. Mindig van új, de előkerülnek a kedves régiek is. Ma a nappali függönyét szedtem volna le, amikor látom a kapunál a lányomat, Lizivel. Nem volt telefon, egyeztetett program. Öröm annál inkább! Annak ellenére hogy egy városban lakom mindkét gyerekemmel nem találkozunk mindennap. Az unokákkal és így Tinivel gyakrabban, de Gábor fiammal sokkal ritkábban. (férjem még nagyobb bánatára)
Szóval a lányom nekem is készített az új kreációiból, és nem Karácsonyra kaptam, hanem ma elhozta. Igazán szuper, és úgy döntöttem, hogy én is felvehetem, ez nem korfüggő, inkább stílus kérdése.
 Mutatom:

A nyakbavaló teljesen jó méretű, szuper! Köszönöm szépen!

Közben persze Lizi teljesen egyedül gyalogol, és Papával örömködtek egyet. Olyan szívet melengető amikor Tina mondja, hogy már amikor megáll az autóval Liza mondja, "Nyanyi", Papa. És persze szalad egyikünktől a másikig, és ölelget. Mesél, persze nem értjük, de már egy-egy szót lehet azonosítani. És amikor Dédit meglátja szinte repülne! Olyan érdekes hogy mennyire megérti egymást az idős dédimama és a pici kislány.
Egy külön világ az övéké, és bármilyen nehéz már egy 85 éves élete, szerintem ez a szeretet egy pici lélek részéről mindent megér. Nagy ajándék, hogy ezt megérhette az Anyukám.
Igen mindkét gyermek ha itt van mindig eltölt egy kis időt a Dédinél, és külön szertartásaik vannak már. Hol a csoki, a keksz,a lekvár amit Andris nagyon szeret, stb.
Eldöntöttem, hogy mostantól mindent leírok, mert ki tudja mire fognak emlékezni, és máshonnan nem sokat tudhatnak majd arról mi történt ha velünk voltak.
Ma Lizikém még kicsit hőemelkedéses volt,(két nagy foga egyszerre jön most) így nyűgösebb is.Azért elcsaltak Mamival egy kis turkálásra Gödre, majd Fótra. Jaj nagyon szép karácsonyi kis ruhát, kardigánt, és flitteres cipellőt találtunk a kisasszonynak! (Azért Andriskának is nézek majd valamit, itt nem volt) Fóton meg mi vásároltunk Tinivel magunknak, naggggyon jó pulcsit, és egy "tapadós gatyót" találtam. Olyan olcsó volt és szinte új!

Lizi még nem szeret "shoppingolni" többször sírva fakadt, de kicsit nyűgös is volt a foga miatt, meg unja magát. Ilyenkor mellé guggolok és rögtön simogat és elhallgat.Nagyon aranyos!
Utolsó állomásunk a Fóti cukrászda volt, a Bundiner ahol mindketten jól feltankoltunk és ma "édes délutánt" tartottunk.
A takarításból csak ablakpucolás és függönyfelrakás jutott mára, de jó csere volt!
Holnap Andriska lesz nálunk, jól szórakozunk remélem!

Gyorsan telnek a napok

Igen megint eltelt egy hónap és nem írtam szinte semmit. Pedig nem unatkozunk, de az írásra a késztetés, inspiráció ugyanúgy szükséges, mint a kreatív tevékenységekhez. Van téma bőven, hiszen ahol két unoka is van mindig akad újabb produkció, kaland.
Sajnos rossz is volt, mert októberben Andriska elkapott valami csúnya vírust és egyik reggelre nagyon rosszul lett. Előtte két héttel volt a köldöksérv műtét, úgyhogy megijedtünk és rohantunk Papával, hogy segítsünk az orvoshoz jutásban és Lizi felügyeletében. Végül szerencsére megállt a hányás és nem kellett a kórházba kikötnünk. (Én már arra tippeltem, sajna volt benne részem a gyerekeknél) Aztán minden jóra fordult és Andriska leutazott Ladányba két hétre a másik nagyszülőkhöz.
Közben Anyukámmal is járkáltunk a rheumatológiára, semmi eredménye, sajnos! Már csak erős fájdalomcsillapítót adnak neki, de azt meg nem nagyon bírja. Kísérletezünk, de csekély eredménnyel.
Közben szülők szökésben!!!! Ezt írta a lányom a családi blog címének, tudniillik míg Andriska Ladányba múlatta az időt, az anyuci-apuci páros kitalálta hogy hosszú hétvégét tartanak, egy kis wellnessel. Ez azt jelentette, hogy először aludt nálunk Liza! Persze féltem picit, mert eddig ha itt is volt nem az ágyban, hanem a kocsiban aludt el. Végül nem a kiságyban altattam, hanem a nagy kanapét kinyitottam és ott aludtunk együtt.
Csodálatos kis bújós lányka, igazi cicás nyünyögéssel, és igazi lányos -  utcát felverő - sikítással ha valami nem tetszik. Nem unatkoztunk egy teljes és két fél napig, de jól vettük az akadályt.

      
   "Kárókatona"  123-szor!!!!

Lizi a felfedező. A számítógéppel "remélem" Őt is sikerül elrontani, mert Andrist sikerült. Legalább is ez terjedt el a családban, mi pedig nem tiltakozunk. Nem az a lényeg mit csinál, hanem a minőség. A Tv-vel szintén ez a helyzet. Figyelünk a minőség és mennyiség arányára semmi baj nem lehet. Igen, csak ez kicsit nehéz!!!
Azért barátnőztem is Évával Ikeáztam, Katiékkal ebédeltünk egyik nap egy jót, Nellivel a Marosi képzőművész tanfolyamon jártam.

Tegnap pedig Andriskám 5- ik szülinapját tartottuk, de ha megkaptam a képeket, egy új bejegyzésben mesélek róla!

"Duma Franciska".........

Muszáj Liziről is írnom pár sort, mert "zabálnivaló" kis lányka! Ami a legfontosabb, hogy sajátos tündérnyelvén ha meglát minket mesél, mondja, mesél, és gesztikulál hozzá nagy és egyedi kézmozdulatokkal. De erről is inkább a Mami bejegyzéséből idéznék: 

"Ha ismerősök érkeznek, Nagyiék átjönnek, akkor rögtön "sztorizni" kezd, folyamatosan beszél és mesél, két kis kézfejét csavargatja és kifejezetten úgy beszél, hangsúlyoz a saját kis nyelvén, úgy gesztikulál hozzá, mintha nekünk azt értenünk kellene. Néha egy-egy ismerős szót felfedezünk benne, amit gyakran mondunk neki, a nevét vagy hogy "mama", "baba", "hinta", bár ez utóbbit inkább énekelve szokta mondani - "hiiinte-hijinteee":-))) 

"Egyes szavakra, kérdésekre már értelmesen is reagál, például hogy "hol van a baba?" és ilyenkor a képre mutatva közli, hogy "ottaaa!" (= OTT A baba.:-)) Aztán tudja, hogy "hol az okos feje?" vagy hogy "hol a füle?" és ha azt mondjuk, hogy tapsi, akkor tapsol (ez volt a legelső kunszt, ezt mostmár pár hónapja tudja) és a pá-pá-t tudja régebb óta. Egyik közös családi kedvencünk a "tánci", ha ezt mondjuk neki, akkor bármilyen testhelyzetben (ülve, hason fekve, háton) elkezd rugózni vagy jobb híján a hasát, fenekét emelgetni, hát zabálnivaló!:-D A nyelvnyújtogatás utánzása vagy kezdeményezése továbbra is műsoron van, a legutóbbi "manósága" pedig a hümmögve orrfelhúzás, csücsörítés és közben arc a plafonnak - nehéz így leírni, ez is amolyan yoda-pofa, remélem, sikerül lefotóznom vagy levideóznom, eddig még nem jött össze, ezt is utánzásból vagy evés közben magától csinálja, ha már kezd tele lenni a hasa."

Nyárvég Andrissal....

Augusztus sajnos már a nyár vége, bár reménykedünk még néhány hét jó időben. Néhány napig Parádfürdőn voltunk, de arról majd másik bejegyzésben. Mire hazajöttünk, Zolcsi elment "tekerni", mármint biciklizni. Így gondoltuk "ellopjuk" Andriskát pár napra. Így is lett, és három napot egyfolytában együtt voltunk.
Ez nálunk azért újdonság, mert a közellét miatt, ha nálunk is van egész nap az "úrfi", aludni általában hazavisszük. Most ez másképp volt, itt is aludt, amit nagyon szeret, mert sokat hancúrozunk.Csak velem hajlandó aludni, így most nem is tudom hogy bírom ki majd, hogy nem arra ébredek, hogy egy lábacska van a számban!!!! Tudniillik egy nagy ágyon igazán jól lehet keresztbe -kasul aludni!!!!
Tegnap gyerek kívánságra megint az állatkertbe mentünk.

Meg is lepődtem, mert nem tartom túl nagy állatbarátnak, de úgy látszik ez még változóban van. Megnéztük a kígyókat, de a fő téma most a majmok voltak. Nagyon sok kis újszülött állat gyermek van .Ezeket nagy érdeklődéssel nézegette. Érdekes módon mindenhol a kiírt szöveget is el kellett olvasnom mert csak így volt teljes a tájékozódás! Több mint két órát bóklásztunk végül, mire megéheztünk, és elindultunk hazafelé.
Szerencsére a múltkori szájfertőzésből lett "torok gyuszi" már elmúlt, de nagyon vékonyka lett a szentem. Igyekeztem jó nagyi  módra "tömni" mint az a bizonyos libát! Szerencsére visszatért az étvágya, így nem kellett erőlködni, az evéssel.
Itthon is jókat játszottunk, persze résen kell lenni, mert azért néha "bepróbálkozik" a fiatalember egy-egy akcióval, de hát kis kamasz már! Nagyszülőkkel azért nincs nehéz dolga! Azért a lekvárfőző fakanál többcélú felhasználását természetesen el kellett mesélnem, de mielőtt most többen felháborodnátok, ez szigorúan elméleti szinten történt.(eszembe sem jutna másképp, de valami kell, én a kézzelfogható dolgok híve vagyok, persze sokat kell magyarázni is) Érdekes módon gyorsan megértette.
Tudjátok, már írtam máshol (ha jól emlékszem) a nevelés a szülő dolga, a nagyszülőké a szeretet!

Andrisunk szövegéről pedig egy kis ízelítő, amit Mami családi blogjából másoltam:


Igazítom az autóban Lizi ülése alatt a gurtnit, nem akar sikerülni, beragadt alá, küszködöm...
Andris mellettünk ülve:
- Jaaaaj, hát ez egy székrekedés!!

Sétálunk, én Lizit tolom babakocsiban, Andris mellettünk jön biciklijével és a fagyizót forszírozza. Ötlet persze van bőven:
- Hát majd leülünk, úgy esszük meg! Elég régen tolod a babakocsit, most már fáradtnak kell lenned!

Húgát provokálja, hogy reagáljon rá, amit csinál, az pedig néha örül ennek, néha nem. Andris:
- "Percenként tol egy szmájlit, az mi??"

Meleg hatás.....

Nálam a meleg úgy látszik olyan hatással van, hogy többféle dolgot is csinálok egyszerre, és még nem is visel meg!(lekopogtam!)Tegnap Tini volt itt Lizivel, mert a barátnőjének készített egy albumot, de otthon csak az alappal készült el. Itt nyugodtabban alkothatott, mert Lizivel hol ketten hol hárman próbáltunk játszani.(persze ha hagyta)  Fantasztikus kis lányka, már teljesen tudja mi az ami játék, szabad, az számára érdektelen, ellenben ami "illegális", fényképezó tokja, távirányító, mobil, és persze a scrap cuccok azzal teljesen jól eljátszik.
Íme:

Amíg Papával aludt egy kicsit, Nagyi lekvárt főzött, mert már a Ladányi meggy lecukrozva várt a sorára.
Végül két részletben (mert egyik feléhez még ribizli is került) készen lett, kellőképpen bemelegítve a hűvös konyhát. Este még címkéket gyártottam,

 és próbaképpen a saját befőttjeimet felöltöztettem. Azt hiszem a dunsztban pihenők is ilyen "ruhát" kapnak majd.

Ha tetszik a cimke teszek fel semlegeset, illetve csak a lekvár feliratost, szóljatok ha kell!
Köszi hogy erre jártál, szép hétvégét, ebben a melegben!