Normandia 3. rész - Harmadik napon , végre Caen...!

Elég korán ébredtünk, én még szeretek kicsit ágyban heverészni. Ildi és Erzsike ugrottak ki az ágyból, kávét készíteni, melegszendvicset gyártani. Én felkelés után nem tudok rögtön enni így bajba voltam(!)
Ó de nem veszett kárba semmi, hiszen még pizsiben voltunk amikor a hajnali kelésű utitársaink megneszelték hogy fenn vagyunk, és kezdtek szépen beszivárogni, a szobánkba. Jó illata volt a melegszendvicsnek is, így aztán később felváltva gyártottuk sorozatban, az éhes "bandának". Aki éppen nem öltözött, szendvicset csinált. Nos ezért írtam az előző részben, hogy itt nem volt kényelmes készülődés, stb. A mi szobánk volt a társasági élet központja egész idő alatt, és hol etettük, itattuk a népeket, hol nekünk hoztak otthoni gyümölcslevest,(!) reggeli "szíverősítőt" és így tovább.
A napi program Caen feltérképezése volt, és a csipke kiállításokból megnézni amit lehet, illetve érdemes. Én nem vagyok nagy hozzáértő, de a szépet nagyon szeretem, ezért lelkesen tartottam a csapattal.Néhány mondat Caen-ről.

A város Hódító Vilmos normandiai hercegnek köszönheti fejlődését, aki nehezen megszerzett hercegsége fővárosává tette az akkor még épphogy létező települést. Vilmos házasságon kívül született, ugyanakkor keményen meg kellett vívnia apja, I. Róbert hercegi címének megörökléséért. Ráadásul Flandriai Matilda hercegnővel kötött házasságához a pápa nem járult hozzá, sőt kiátkozta a hercegi párt. Vilmos hatalmas erődöt épített az Orne folyó fölé magasodó dombra, s amikor a Benedek-rendi szerzetesek közvetítésével a pápa visszavonta az átkot, engesztelésül két nagy apátságot hozott létre a városban, egyet a férfiaknak, egyet a nőknek. Ettől kezdve lett Normandia egyik legjelentősebb városa.
A második világháborúban a normandiai partraszállás után Caen elfoglalása volt az egyik első cél. A két hónapig tartó csatában a város szinte teljesen elpusztult. Hatalmas áldozatokkal, nagy erőfeszítésekkel azonban helyreállították a világhírű műemlékeket, modern várost hoztak létre a régi helyén.

Ez a városközpontban elhelyezkedő hatalmas épület a Városháza a  Abbaye aux Hommes templom mellett. Régen ez volt a férfi apátság. Később elkészült a női párja is, az Abbaye aux Dames Mindenhol a kiállítás plakátjába botlottunk, és még a Városháza is adott helyet egy kiállításnak. Ez pedig a különböző francia tájegységek által küldött gyönyörű alkotások bemutatója volt.

 Egyébként, a városban a csipke kongresszus ez évi plakátja a következő volt:

                                             Robe Yves Saint Laurent, Paris, Vogue, 1970.

1970-ben ez volt a Vogue címlapja, és most ezt választották a csipkevilág képviselőjének 2012-ben. Ahol ilyen plakátot láttunk, ott valamilyen csipke kiállítás, vagy rendezvény volt.
Azért a templomok sem maradtak ki a sorból, és az volt itt szép számmal. Az első és legnagyobb a

 Abbaye aux Hommes – Hódító Vilmos által 1066-ban alapított apátság, az apátsági templom, az Église St-Étienne, 1077-ben lett felszentelve.

 

·  Abbaye aux Dames – a férfiak apátságával egyidős női kolostor, fő temploma az Église de la Trinité, ezt csak kívülről csodáltuk meg, mert a várba igyekeztünk. A normandiai múzeumban volt kiállítás, és a vár mellett található a harmadik legnagyobb  caeni templom a Eglise Saint - Pierre
székesegyház.

A várról egy panoráma képet mutatok, nagyon érdekes és sok minden található benne, főleg kiállítások. A Normandiai múzeumot természetesen megnéztük, nagyon-nagyon régi csipkéket láttunk. Festményekkel illusztrálták régen milyen nagy szerepe volt az öltözködésben a csipkének, és komoly rangot is képviselt minél több csipkét hordtak. Akkoriban a férfiak is nagy szeretettel viselték.

                              A Normandiai múzeum .


És amit benn láttunk abból egy kis ízelítő:

Közben azért  megéheztünk és egy jó kis gyorsétteremben ebédeltünk is.Nagyon jól szórakoztunk a francia kiírásokon, étlapokon, hiszen senki nem tudott franciául. A legtöbb az volt, hogy Ildikó gimnáziumban tanult valamikor 35 éve........! Azért elboldogultunk, és nem maradtunk éhen.

Bevallom, nekem már nagyon tele volt a fejem csipkékkel, gótikus építészettel, oltárterítőkkel, és bármilyen régiséggel. Nagyon sok volt egész nap, persze közben néhányan elmentek a kongresszusi központba a magyar kiállítást felrakni. Később elmentünk értük és a busszal el szerettünk volna menni a tengerpartra, de a sofőrök "nem értették" és csak egy csatornához vittek minket egy kis levegőzésre. Ez is jó volt, de már nagyon szerettük volna látni az Óceánt. Erre még egy napot várni kellett. Azt gondolom ennyi erre a napra elég volt. Nagyon fáradtan tértünk a szállásra és lelkileg készültünk a másnapi kiállítás megnyitóra.

    Esti Caeni utcakép, nagyon furcsa és érdekes volt, hogy ott még 10 óra után is ilyen világos volt!!

                                                                    %folyt%

Normandia 2. rész - Második nap

Másnap korán keltünk, nem kértünk reggelit (amíg tart a hazai minek!) inkább gyorsan körülnéztünk a szállodánk környékén. Néhányan be szerettek volna menni villamossal a központba, de mivel 9 órai indulást terveztünk nem igazán volt értelme egy negyed óra miatt elindulni. Így sétáltunk a környéken. Természetesen a domboldalon egy templom volt, én nem másztam fel, de néhányan felmentek. Íme:

A szállodánk környékén készült fotók az alábbiak, reggel 1/2 8 körül, néhány iskolás, és a munkába igyekvők a villamos megállókban.

 Ez a szép ivókút egy jelentéktelen téren volt a járda mellett. Nekem nagyon tetszett.

Kilenc órakor indultunk tovább, és hamarosan már Franciaország útjain jártunk. Nagyon jó idő volt, kb.20-25 fok között, kellemes utazós idő. Bár a busz légkondis volt, nem volt sem melegünk, sem "hidegünk". Szokásos pihenőket megtartva, körülbelül 2-3  óra között érkeztünk Reimsbe. Itt egy órát adtak a szervezők ami nem sok, de a dómra és környékére elég volt. Sajnos mást nem is tervezhettünk, hiszen az idő volt a nagyfőnök!

Reims Franciaország gyönyörű városa, Párizstól 140 km-re van.E városban koronázták a mindenkori francia királyokat Miasszonyunk Katedrálisban. 

A dómról nem lehet egyszerűen szólni, monumentális, lenyűgöző, fantasztikus, a gótika csodája. 

Rózsa ablakait Marc Chagall tervezte, és ezeket1974-ben szentelték fel.

Mire kijöttünk a katedrálisból, persze elkezdett esni az eső, így egy sajt-borüzletbe "menekültünk". Egy másik magyar csoport is ott tanyázott , vezetőjük ügyesen magyarázta minden borról külön-külön mit kell tudni.Így várták hogy elálljon az eső. Ők már hazafelé indultak, mint megtudtuk később.

Itt is amilyen gyorsan jött az eső, úgy el is állt, de már nem volt időnk semmire így indultunk a busszal tovább.

A táj itt kicsit unalmasabb volt mint az osztrák, és német területen. Kicsit hasonlított a mi alföldünkre. Ami viszont jellemző volt, minden talpalatnyi föld csodásan megművelve.  Órákon keresztül mentünk és egyetlen elhanyagolt területet nem láttunk. Néhol tehéncsordák, egy-egy istállószerűség, de az autópálya mellett település nem volt. Ami viszont feltűnt, a kidőlt fa(villámcsapás, vagy kiszáradt) az út mellett felaprítva, felrakva szépen farakásnak és letakarva fóliával(!) Hozzáteszem a környéken lakóház nem volt. Rengeteg területen láttunk olyan növényt ami számomra ismeretlen volt, néhányan mondták az csicseriborsó ültetvény. 

Elérkeztünk Párizshoz, és a sofőrjeink hogy lássunk valamit Párizsból a belső körgyűrűre mentek. Igen-igen sokáig tartott az út, mert kifogtuk az esti csúcsforgalmat. Ugye tudjuk Párizs lakossága annyi mint Magyarországé összesen, úgyhogy ezt most megtapasztalhattuk. Sajnos a program nem tartalmazta a megállást, de nem is lett volna sok értelme hiszen Párizsra azért kell egy külön utazás!

Azért azt elmondhatom hogy láttam az Eiffel tornyot ha messziről is, és csak néhány pillanatra. Azért csak jártam Párizsban, és kész! Íme:

A középső fotón az a pici középen,az az Eiffel torony! Kinagyítva ennyi, majd legközelebb közelről.

Még hosszú út állt előttünk, számolgattunk és arra jutottunk, hogy éjfél körül érünk Caen-be a célunkhoz. A szállás miatt ugyan előző nap telefonáltunk, de azért kezdtünk izgulni. Megint a telefonálás kezdődött, most az egyik szervező hölgy ugrasztotta egy ismerősét, hogy szóljon oda jövünk, de csúszás van. Megnyugtattak, hogy semmi gond, lesz valami hely ahol kódot kell beütni, és ott találjuk a kulcsokat illetve a kártyákat, mert kártyával nyílnak a szobák. Hajaj, már rosszul hangzott, de meglátjuk. Már nagyon fáradt volt a társaság, azért az átlag életkor 50 év fölött volt jócskán. Dagadt lábra panaszkodott, és egyáltalán már nagyon nyűgös volt mindenki.

Végül megvártak minket és valóban kártyát kaptunk a szobákhoz. Háromszemélyes szobákat kaptunk, elég pici volt, de tiszta, és az árhoz képest elfogadható. Egy kis előtérből nyílt két szoba, de mindenki külön-külön részt kapott, jó volt, mert nem zavartuk egymást. Legalább is azt gondoltam akkor, mekkorát tévedtem! Másnap amikor négyen ültek az ágyamon rajtam kívül, már tudtam ez nem a pihenések útja lesz. De milyen jó hogy így alakult, de ez már a harmadik nap története. A kártyákkal is volt kaland de ez is a folytatásban. 1800 km-re otthontól, szép eredmény, szép út, nagyon sok szép látnivaló eddig, és a java még hátra van.

Most sem kellett ringatni senkit, beájultunk az ágyunkba, és már aludtunk is!

                             /Reimsi utcarészlet/                                          

                                                          %folyt.köv.%

Mozgalmas július - Normandia 1. rész

Egy hónapja jelentkeztem utoljára. Azóta nagyon sok minden történt, megpróbálok sorba menni. A rajzkörnek vége lett, elkezdődött a nyári szünet. És kb. amikor az utolsó bejegyzésemet írtam, jött egy telefon Erzsikétől a leendő nászasszonyomtól. Arról mesélt, hogy a csipkeverő társaival mennek Franciaországba a csipke kongresszusra, Caenba. Mondta hogy még van hely a kisbuszon és merre mennek, stb. Én kicsit irigykedve hallgattam, aztán letettük a telefont.Mesélem a férjemnek, és Ő rögtön azt kérdezte, "Te nem mész??" Valahogy nem gondoltam, hiszen egy zárt társaság, gyönyörű képpel pályáztak(később majd arról is) mit keresnék én köztük? Aztán gondoltam egyet és visszahívtam Erzsikét. Gondoltam megkérdezem. Kiderült, azért hívott hogy elcsaljon, és nagyon örült. Nem volt semmi akadálya annak, hogy velük utazzak. Szinte felfogni sem tudtam, hiszen nem volt tervezve, főleg nem így. De a férjem nagyon rendes volt, mondta, hogy anyukámról gondoskodik, készüljek, menjek nyugodtan!
Nagyon boldogan kezdtem megnézni, miről is van szó, hová megyünk, mit nézünk meg? A program a következő volt, röviden:
Caen 2012 július 3-10.
07.03.
- Indulás:..hajnal 4...órakor Útközben megállás Wattensben ahol megnézzük a
SWAROVSKI kristálymúzeumot   Szállás: Stuttgart térségében.
07.04
- IndulásCAEN irányába, útközben megállás a REIMS-i dómnál, utána érintjük Párizst.
07.05
- Délelőtt városnézés CAEN-ben,  du. kipakolás a csipke kiállító standon.
07.06
A kiállítások megtekintése, (több helyszínen) egész napos program
07.07
- Kirándulás Franciaország legszebb félszigetén egy hegy tetejére
épített katedrálisához Mont Saint Michel-
07.08
- Megnézzük Bayeux-ban a híres 70m-es faliszőnyeget, utána
ARROMANCHES-ben a partraszállás múzeumát, és a nyílt óceánt!
07.09
- Reggel 4-kor visszaindulás, első megálló Metz, szállás este Elsendorf városkában.
07.10
 - Hazafelé menet megnézzük Hallsadt csodás városkáját egy tengerszem
mellett. ( Innsbruck közelében van) Megérkezés késő este.

Első nap, nagyon korán indultunk, 3 órakor Gabikám elvitt Százhalombattára ahová hamarosan megérkezett a 16 személyes, légkondis, Mercédesz buszunk két sofőrrel, és egy méretes utánfutóval a csomagoknak! Elindultunk, előttünk 1870 km.

Az utastársak nagyon kedvesen fogadtak, mindenki ismert mindenkit, csak én voltam az új. Mikor megtudták, hogy nem "csipkés" vagyok, rögtön tanítani akart mindenki. Mondtam hogy erre visszatérünk, de ahogyan a scrapbook kedvelők nagy része megszállott(velem együtt), úgy a csipkések sem mások.
Ahogy világos lett mindenféle verőkének nevezett botocskákra kezdtek fonalat tekerni. De annak is szabályai vannak, nem lehet akárhogy!  Előkerült egy csipkerajz aminek még Caenig el kell készülni.
Na én itt vonultam vissza, és csendesen a sarokba húzódva figyeltem a készülődést, majd az alkotást.

A határ átlépése után, egyre szebb lett a táj, és én belefeledkezve csodáltam mindent.
Az előírásokat pontosan betartva a sofőrök 3 óránként megálltak 15-20 percre, cseréltek és mentünk tovább. A harmadik három óránál 45 perc az állás idő, így kicsit tudtunk járkálni.
Aztán elérkeztünk Wattensbe, ahol a kristályok csodás világába pillanthattunk be.

Nehéz leírni a múzeumot, mert valóban egy csoda. A prospektus címe nagyon találóan:
" Az álmélkodás pillanatai, higgyen egy pillanatra a csodákban." Nagyon jól megtervezett és valóban szépségeket mutató kiállítás. Végig szinte teljesen sötét termekben megyünk, és csak a kristályból készült különböző dolgok vannak megvilágítva, és millió színben , fényben pompáznak.
A bejáratnál kb 10 méteren keresztül egy kb. 3(?)méter magas fal van, 10 cm vastagságú lehet. Kristállyal van kitöltve az egész, fantasztikus.

A Swarovski történet maga is nagyon érdekes és tanulságos itt elolvashatjátok.
A végén természetesen egy üzlet van, másképp ki sem lehet menni a kiállításról.Nagyon szép dolgok voltak, de mivel indulás napján voltunk így nem kezdtünk vásárlásba nagyon, egy doboz kristály azért velünk akart jönni, így Erzsikével közösen megvettük és azóta is gyönyörködöm benne. A nagyobbak kifúrtak, így valami ékszer féle majd készül belőle, SK.

A sok gyönyörködés után indultunk tovább, csodáltuk a hatalmas hegyeket Innsbruck lábánál.Itt csak autóból fotóztunk sajnos jobb képek nem igen sikerültek.

Az eső is eleredt, vihar is kerekedett, de szerencsére hamar kikerültünk belőle. Este 9 órára a szállásra értünk, Stuttgart külső kerületébe, egy nagyon szép alpesi jellegű környékre.
Volt egy kis izgalom, mert "elkutyulták" a foglalásunkat (ami a németeknél nem igazán jellemző) és majdnem a parkban aludtunk, de aztán mégsem! Kaptunk szobákat össze-vissza. Volt aki négy ágyas "hering" szobát kapott, és volt aki Jakuzzis apartmant.ketten!  Ki is szekálta a csapat Őket a világból.
De minden jól sikerült, és a hazulról vitt vacsora után senkit nem kellett ringatni.
Én még felhívtam a barátnőm lányát, Nizzában, hogy kérdezze meg a Caeni szállásunk rendben van-e? Miután pozitív választ kaptunk mindenki nyugodtan ment aludni.

Szép estét mindenkinek, folytatás következik!
                                                              
                                                                          %folyt.%

Pár nap Parádfürdőn

Kinéztük már egy hónappal ezelőtt, hogy egy pár napot eltöltünk a parádfürdői  Erzsébet Park Hotelben.
A hotelszolgáltatásai szuperek voltak.Nagyon jó volt a régi szárnyban is, de az új rész egészen pazar volt. Minden volt amire egy kikapcsolódni vágyó embernek kell. Viszont maga a környék csalódást okozott. Nagyon "lepukkant" minden. Egyedül a Kocsi múzeum volt rendben.Igazából ez a régi Cifra Istálló. Még Ybl Miklós tervei alapján készítették. Nagyon sok hintót, és egyéb régi kocsit láttunk. és néhány vemhes lovacskát is mert egy tenyésztelep is egyben.

 De például egy újságot nem tudtunk venni, közölték menjünk a benzinkútra, ami Parád másik végén van.(5-6km) A kis üvegbolt zárva, kitéve egy cetli, hogy milyen számot hívjunk, ha vásárolni szeretnénk! Nem hívtuk!
Az étterem ami a szállón kívül volt az étlapot csak dísznek tartja, mert a fele cucc nem is volt amit felsoroltak.
Parádsasvár viszont gyönyörű volt. illetve ott a felújított Kastélyszálló, és környéke, meg maga a kis község is szép volt. Nagyon nagy csalódás volt hogy már 10 éve nem létezik az üveggyár, pedig nagyon szerettem amiket gyártott van sok termékem tőlük. A helyén csak rom van, még az üzlet maradványait láttuk ahol 2001 ben voltunk, és vásároltunk.
Elmentünk a Siroki várhoz, de csak távolról fotóztunk, felmenni nem volt nagy kedvünk.

És végül egy kollázs a készült képekből, majd album is készül, ha sikerült előhívatni a képeket. A kollázs alján látható a fent említett, felújított Kastélyszálló. 1881-ben épült, Károlyi kastély volt, ezt is Ybl Miklós tervei alapján készítették, majd a szocializmus éveiben vadászkastélyként működött(állítólag).

Aki szeret túrázni, hegyet mászni, vagy egy csendes szállodában kipihenni a nyüzsgő munka fáradalmait, annak nagyon ajánlom. De újságot, könyvet, vigyen magával mert az erre nincs!
Köszönöm hogy erre jártál és elolvastad a bejegyzésem, szép hetet!

Kirándulás Andriskával.

Még tart az óvoda szünet, és néha Mamiéknak is kell lazább nap. Így aztán kedden este elhoztuk Andrist, és  nálunk aludt. Másnapra remek idő kerekedett, felpakoltunk és irány a Budai vár! Siklóig autóztunk, majd onnan felmentünk a várba! Elsétáltunk a Hadtörténeti Múzeumig, ágyúnézőbe. Nagyon élvezte a fiatalember, mert ami gépezet ugye......! Be nem mentünk most, majd talán jövőre már érdemes lesz. Közben találtunk egy padot, ott megettük a szendvicseket, és eltüntettük az innivalókat. Egy kis sírás- rívás is közbejött mert valamitől fájt a kis legény szája. Ezért visszafelé még egy gyógyszertárat is célba vettünk. Vettünk ecsetelőt és megbeszéltük hogy itthon az lesz az első, hogy gyógyítunk. Szép fényes ötforintost kaptam, ezt Andrisnak adtam, mert tudom hogy már néha van néhány aprópénze. Igen ám de Ő még a gyűjtésben a pénzérme gyűjtés szintjén van(erről Zolcsi írt részletesen a családi blogon) Nem érti még a pénz értékét, teljesen. Azt már tudja, hogy a boltban pénzért vásárolunk, de egyenlőre ennyi. Így ha már van egy érméje valamiből, nem érdekli ugyanaz, másikat kér helyette.Most konkrétan az öt forintos helyett 100 ft-t mert az most nincs! Nagyon jópofa volt, de próbáltam magyarázni, hogy a pénzt nem kapjuk minden ok nélkül, meg kellene dolgozni érte. Papa oldotta meg a kérdést, mert adott egy 100 ft-t Andrisnak, de az volt a "munka" hogy nem sír amikor majd szájat ecsetelünk otthon! Egyszóval megvette a sírást Andristól, és a dolog még működött is! Szó nélkül hagyta a gyógyítást.Nagyon aranyos volt.
Amikor kellőképpen elfáradtunk még hazamenetel előtt szerettem volna bemenni a Mátyás templomba. Nagyon-nagyon régen nem voltam , és főleg a felújítás után szerettem volna megnézni. Láttam én a pénztárakat, de azt gondoltam a Halászbástya miatt vannak ott. Hát nem csak! Egy bunkó őr, közli velem, hogy" Ott a pénztár, 1000 ft-ért bejöhet!"  Szó szerint ebben a stílusban! Semmi hölgyem, vagy kérem oda fárdjon jegyért, vagy valami normális hang! Már az sem esett jól, hogy fizetni kell, hiszen az én közel negyven évig fizetett adómból is került val.szinű a felújításra. De hogy azért mert nem egy külföldi pénzes "dáma" vagyok, csak egy tájékozatlan nagyi, talán lehetne másképpen beszélni! Sarkon fordultam (bevallom könnyes lett a szemem), és most a templom kimaradt! (félreértés nélkül, volt 1000 ft-m, csak az egész!)

Aztán itthon a neten utána néztem van nyugdíjas jegy is 640ft-t, és 10 éves korig gyereknek nem kell fizetni, valamint a misék alatt sem kell fizetni (milyen nagylelkűek!)Nem tudom én még ott tartok, hogy azért egy templomba sokan betérnének misén kívül is megnyugodni, elmélyedni, imádkozni. Miért kell ezért fizetni?
Nem szeretném az egyházat sajnálni, hogy nincs pénze! Voltam a Vatikánban, és a vatikáni múzeumban is!
Láttam amit látni engednek, és mi minden van amit még nem látunk!!!!!
No ezt a kitérőt nézzétek el nekem, nem minden tetszik a világban, most picit erről is írtam!

A kollázs a szép napunkról, amit azért nem engedtünk elrontani!