Ismerkedés ...

Andriska és a járművek

Miután Lizával most Mamin kívül Apa is otthon van, úgy segítünk, hogy Andrissal többet vagyunk. Mikor itthon, mikor kirándulunk. Pénteken is elindultunk érte 10 óra felé, hogy ellátogassunk a Városligetbe. Ott aztán eldöntjük, Állatkert vagy Közlekedési múzeum. Már indulás után Andriska hozzánk akart jönni, mert a keresgélős játék(amit mindketten szeretünk) nagy csáberő. Megbeszéltük, hogy ha hazajöttünk akkor az is sorra kerül. Végül a múzeum győzött, így arra vette Papa az irányt. Gyorsan bejutottunk, még nem voltak sokan. Egyetlen hely ami nagyon kedvező nekünk - ingyen mehetünk be- mert Papa jóvoltából van igazolványunk! Andris nagy örömmel szaladgált össze - vissza, mindent látni akart egyszerre.

A terepasztal nagy élmény volt, mivel a kis villamos soha nem ott állt meg ahol az utasok voltak.Ezen Andris olyan jól szórakozott, hogy hangos kacagása az egész múzeumban visszhangzott. Nagyon tetszett a "Poirot"-os szerelvény és az is amire fel lehetett szállni.

Az emeleten a hajó kormány tekergetése vitte a pálmát, a régi hajóiránytűt(elég nagy volt) mindenképp időgépnek titulált.

Legnagyobb meglepetés számunkra az volt, hogy 4-5 betűs kiírások betűit simán összeolvasta. Már nem sok kell és tényleg olvasni fog 4 éves korára(?)
Végül etettük a parkban a galambokat, majd hazaindultunk játszani! Délutáni alvás persze nem volt (apa nem örült neki) de hát most ez ilyen nap volt.

Jövő hétre valamilyen hajózás van beütemezve.

Hazaérkezés - 2010.jul.22.

A ladányi nagyszülőkkel és Jettivel vártuk haza a kis "hercegnőt tegnap. Kalákában készült ebéd is, valamint felváltva vidítottuk Andrist, mert igen meg volt zavarodva szegénykém.Érti is a dolgot, meg nem is. Persze majd beleszokik mint mindenki akinek testvére születik. Liza nagyon édes szép kislány, kicsit visszament a súlya, de az Ő esetében ez semmit nem jelent.Most is 4 kg felett van 15 dkg-al. Szépen szopik, szerencsére van mit, így minden o.k.
A hazaérkezés keszi papa telefonjával.

Andris nagyon megilletődött volt végül, de nagyon aranyosan a kis lábát puszilta meg, közelebb még nem merészkedett. Örömmel nyugtázta, hogy "Maminak már nincs pocakja!!!!"
A többi hangzavar mi vagyunk, élén ladányi papa énektanári szép erős hangjával. Nagyon jól sikerült nap volt, amit a legkisebb hercegnő simán végig aludt! Négy órán keresztül hangját sem hallottuk!

Megérkeztem...

Első fotó az újszülött lánykáról, profi fotó mert Szilvi "csőre töltve" éjjel a kórházban, rögtön készítette az első fotókat.(köszönjük itt is) Most egyet ide teszek, hiszen olyan sok kedves jókívánságot, és gratulációt kaptunk, hogy most már illik bemutatkozni!

Tehát Eliza Beatrix vagyok, és holnap már otthon fogadom a látogatókat!

Foto: szilvifoto.hu

Gólyahír.........

Nagy-nagy örömünkre 2010.julius.18-án este 23 óra előtt 2 perccel megérkezett Eliza, Beatrix , Andriska kis húga. 54 cm és 4 kg 35 dkg! Anyukájával együtt jól vannak, minden rendben van!
Kétszeres nagymama lettem és ez csodás érzés! Alig várom hogy a kezembe vegyem! Tegnapi nap izgalomban telt, Tina itthon volt sokáig, és öt perces fájásokkal ment a kórházba. A szülésznővel folyamatos telefon kapcsolat volt, és Ő irányította a dolgokat. A Váci Kórházban szült Tina, nagyon jó segítőkkel. További részleteket még nem tudok, még Andriska itt van aztán délután megyünk babázni!

Nyugdíjban

Küldtek e-mailban egy verset nekünk, és annyira jót nevettünk rajta, hogy gondoltam megosztom Veletek! Igazából megérteni csak az fogja aki már maga is nyugdíjas, de a többiek ha belegondolnak hányszor mondták már ezt nagyszülőnek, szülőnek:"Te úgyis ráérsz nyugdíjas vagy! "

És a vers:

> Nyugdíjas imája.
>
> Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
> amikor elértem, felnéztem az égre
> hála az Istennek most már megpihenek,
> nem parancsol senki, magam ura leszek.
> Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
> nem pislogok félve a nagymutatóra,
> nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
> nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
> Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
> az egész háznépem kívánságom lesik,
> etetnek, itatnak s vakarják a hátam
> ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.
>
>
> Rám virradt az első nyugalomnak napja,
> feleségem így szólt, hallja e kend apja:
> itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
> hát most már igénylem fele segítségét.
> Elvégre nekem ezt esküvel fogadta,
> de hát, amíg szolgált, nem volt foganatja,
> már egy kis pihenés, énrám is rám fér
> meglátja nem sok ez, s azután ráér.
>
> Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
> én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
> most már négy órakor a házba nem férek
> azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
> Feleségem eddig sohasem volt bajban
> még a jövés-menés sem fogott ki rajta,
> amióta végleg eljöttem nyugdíjba
> minden nap más bajok mutatkoznak rajta.
>
> Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
> emiatt kell nekem a piacra menni
> emiatt vár rám ezer féle dolog
> sokszor a szemem, már alig-alig forog.
> Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
> még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
> most már mindenkinek szabaddá lett a tér
> itt is az a jogcím, az öreg már ráér.
> Éjjel, ha a cica elnyiffantja magát
> így szól feleségem, ihol van a kabát>
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
> majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.
>
> Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
> utolsó vásárló biztosan én leszek,
> elfáradok bele, olyan sokszor kérek,
> de hát leintenek, várjak, én ráérek.
> Ha meg elülhetnék, jönnek az unokák,
> szilaj borzas fiuk, maszatos kislánykák
> mind az én nyakamba ömlenek szegények
> cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.
>
> Én édes Istenem! Hátha már ráérek,
> én üljek azért is, akit elítéltek?
> Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
> Pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
> Mindennek meg van a maga nehézsége,
> na ha majd meghalok, megpihenek végre.
> Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
> mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
>
> A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
> fele bosszankodik, fele meg kesereg.
> Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
> Rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
> Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
> kóborog idekint s vár a bemenésre,
> mert ha az ajtóig némelyik el is ér
> Péter így mordul rá: kend nyugdíjas, ráér,
> No, ha valamikor még újra születek,
> tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
> Leszek taligás, vagy örök vándor utas
> Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas

Junius vége, július eleje....

A két nagypapának június végén van a születésnapja. Most nem ünnepeltünk együtt(sajnos), de a keszi papa szülinapjáról azért ide teszek egy fotót. Boldog szülinapot!

Közben Andriska két éjszaka is itt aludt, kicsit tehermentesítve pocakos mamit és apát. Mindig nagy öröm az ittlét, és nehéz a hazamenetel de hát próbáljuk konfliktus mentessé tenni valahogy! Mindig kitalálok valamit és sugdolózunk kicsit, hogy mikor lesz a legközelebbi ittlét, így aztán könnyebb az elválás.

Kicsi korától így alszik, hogy a fején van a takaró, máshol nincs illetve fél éjszaka takargatom! Nagyik már csak ilyenek!

Az egyik program a Medvefarm volt, de nem volt túl nagy sikere. Állatorvos, vagy állatgondozó biztos nem lesz a gyermek, mert nincs annyira oda semmilyen állatért.(plüssmacikat kivéve)A kilátó tetszett, és örömmel "olvasta" a táblákat, amin jókat derültünk. Saját kitalált történetekkel szórakoztatott ami a képekről eszébe jutott. A csúszda és a kis mozdony a szerelvénnyel nagyobb siker volt!

Pénteken Apával Körösladány az úti cél, mert egy hétig ott nyaral majd Andriska. Közben ladányi papát ünnepelték mert komoly városi kitüntetést kapott. Itt az újságcikk ami megjelent Körösladányban. Szeretettel gratulálunk!

Már nagyon várjuk Lizát, Maminak nagyon nehéz ebben a nagy melegben! Két héten belül biztosan meglesz a kis csillag, és megint pici babázhatunk! Már alig várom!

Most itt tartunk, és annyi minden lenne még, amiről írni szeretnék, és kellene is. No majd a következő bejegyzésben jövök!