Nem járunk túl sokat színházba! Nem elsősorban anyagi okok miatt,(bár elég szép ára van már egy jegynek) inkább kényelemből, nem keresünk darabot, nem megyünk a jegy után. Sajnos! Ezt mindig akkor mondjuk amikor egy jól sikerült színházi est után hazafelé tartunk. Karácsonyi ajándék volt a színházjegy Tináéktól, Gáboréknak szintén. Így dupla öröm volt, mert a család egyik felével együtt is lehettünk.Pénteken este a Pesti Színházban voltunk és
Kern Andrással a Kellékes című darabot láttuk. Fantasztikus előadás volt, mindenkinek ajánlom!

Kern András ezt mondja a darabról, idézem:
- Mit kell tudni az ön által megformált kellékesről?
- Eredetileg színész akart lenni, ám ezek a próbálkozásai nem jártak sikerrel, így kialakult benne némi sértettség, de megőrizte az őrült ragaszkodását a színházhoz. Nem tudott ettől a szenvedélyétől szabadulni, végül kellékes lett. A darab arról az estéről szól, amikor egyszer csak egy véletlen okán a közönség előtt találja magát. Elkezd mesélni az életéről, feleleveníti kedvenc színházi sztorijait, mulatságos vagy szívszorító történeteit, miközben vall magánéleti elesettségéről is. Mondja is egyszer, én már majdnem olyan vagyok önöknek, mint egy valódi színdarab. Ez az előadás felfogható egyfajta tisztelgésként is a színházi háttérmunkások előtt, akik nélkül nem lenne előadás. Többekre jellemző, hogy a nehéz anyagi körülmények ellenére kitartanak a színház mellett. Moldova György azt írja: Akit a mozdony füstje megcsapott. A színházi háttérmunkásokra pedig az a jellemző, hogy a színház "szaga" csapta meg őket és tartja őket fogva.

Én pedig találtam egy idézetet, Agárdy Gábor mondta egyszer:
"Aki este 7-10 óráig azt gondolja magáról ő Anglia királya nem normális.....aki viszont nem gondolja, az nem színész!"
Kern András, valóban egy nagy színész, mert biztos vagyok benne hogy azt gondolja Ő magáról, hogy háttérmunkás, kellékes! Olyan átéléssel, őszintén az, hogy a kételkedés fel sem merül a senkiben sem!
Hatalmas élmény volt!!!