2012 a jól sikerült év...!

Először is elnézést kérek minden kedves ismerőstől és olvasómtól.Engem is elért az fb szele, és ott hamarabb tudtam mindenről tájékoztatást adni, és tájékozódni az eseményekről. Azért a blog él, de nem virul sajnos, mert már több időm nincs hogy mindenhol írjak, posztoljak, fényképeket, albumokat töltsek fel. Most így év végén azért egy összefoglalót mindenképp írok.
Ez az év az én évem volt! Nagy betűvel és óriási örömmel írom. Egyszerűen minden úgy ment egymásután sikeresen, jól, boldogan ahogy mindenkinek tiszta szívből kívánom.
Ami apró ijedelem, vagy probléma felmerült abszolut pozitívan, gyorsan megoldódott.
Íme egy mérleg a tökéletesség igénye nélkül:
- sikerült a vérnyomás problémámat tudatosan és kevés (homeopátiás)orvosi segítséggel rendbe hozni
- folyamatosan készültek a scrap albumok, oldalak saját magam, családom örömére,
- nyáron 3 napos scrap tanfolyam Százhalombattán  sikerrel.
- festés a műteremben, majd ősszel alkotótábor nagyon jó hangulatban, jó érzéssel.
- közben minden héten egyszer-többször Andriska, Lizike felügyelet, oviból elhozás, stb.
- mama korának megfelelően megvan, nem jobb, de nem is rosszabb az állapota - nagy öröm!
- Normandiai utazás, hatalmas öröm!(köszönöm itt is férjemnek és a családnak)
- Scrap tábor két nap, de nagyon-nagyon jól sikerült (megnyertem a bingót-sok ajándék :) )
- Scrapbook . hu - Kossuth kiadó művészeti pályázat, első hely- csodálatos érzés.
- Nagyhalászban saját festmény kiállítás , új barátok, sikeres eladás(!)
- Dunakeszi művészeti napok Városi Könyvtárban  saját festmény kiállítás
- Új hobbi porcelánok, háztartási eszközök cseréje, beszerzése, lakás csinosítgatás, sok-sok új barát
- Meghívás a Dunakeszi képzőművészkörbe, Dunartba.
- Egy  barátnő hazatérése  Afrikából, és együtt járunk a rajzkörbe.
- Gyermekeim családi, és munkahelyi élete abszolút rendben, ill jó irányban,  kialakulóban.
- Férjem támogat mindenben, segíti az itthoni tevékenységeimet, (a porcelánokat kicsit unja már)

Azt hiszem ennyi elég is mert megvádolhattok dicsekvéssel, de nem ez a célom. Én mindig tanulok mindenhol, mindenkitől. Mindig van választásunk, és mindig van lehetőségünk, hogy megtegyük amit meg kell tennünk, és utána magunkkal törődjünk. Szepesi Máriánál olvastam:"Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek."  Ami van abból hozzuk ki a legjobbat. A negatív dolgokat az előttünk álló falig engedjük, és ne tovább. Az elmúlt évben kaptam egy olyan levelet, ami egy barátság végét jelentette (bár az talán el sem kezdődött igazán) És most már hálás vagyok azért a levélért, mert felhívta a figyelmemet arra is, hogy kik azok akikkel körülvéve jól, boldogan tudom élni az életem. Igen vannak olyanok akik már nincsenek gyakran, vagy közvetlenül  körülöttem, úgymond barátok, ismerősök. Ez az év arról is szólt, ki az aki valóban(!) kedvel, és jót akar nekem, és ki az aki az energiámat akarja, ki marad és ki az akitől távolodni kell.. Igen van olyan aki nincs is tudatában ennek, de egyfolytában az önbizalmadba gázol, és ami jó körülötted azt is megváltoztatná, irigységből, másért, ki tudja.
Igen tudatosan tegyük a dolgunkat, éljük az életünket, figyeljünk, és ne engedjük közel azt amit nem muszáj, és döntsük jól!
Szeretném ha a következő év nem lenne rosszabb, és mindenkinek ezt kívánom. Azaz minden jót az új évre, boldog napokat, sikeres munkavégzést, jó egészséget 2013-ra!
És végül néhány fotó innen-onnan, főleg a kis gyönyörűségeimről. Nagyot nőttek fél év alatt is amióta nem tettem fel róluk fotót!

 És végül a család legidősebb és legifjabb tagja a  családi Karácsonyon!

Ugorj be egy kávéra hozzám........

.......és akkor mesélek Neked mi történt az elmúlt két hónapban. A teljesség igénye nélkül, és lehet hogy nem naptári sorrendben. Igen visszafelé haladok, mert a kávéra invitálást a mai és tegnapi beszerzés termékei inspirálták. Az orgonabokor tövében van a hintaágy néhány éve, és a régi kerti bútort annyira sikerült "leamortizálni", hogy tavaly kidobáltam az összes széket asztalt, összecsukható rondaságokat! Igen, de a hintaágy mellé, kellett valami, hiszen a teraszon kívül itt is jól lehet sziesztázni.Csak délben süt kicsit ide a nap, utána az orgonabokor árnyékot ad! Úgyhogy mutatom a szerzeményeket, kis asztal két székkel, és takaró a hintaágyra, csajos, romantikus(Lizi unokám kedvenc helye, hinta-palinta)

Kirándultunk Szentendrére a két gyermekkel, kicsit sétáltunk a skanzenben.Viszonylag jó idő volt, sokat fotóztunk a gyerekekkel. Egyik házban vasútmodell bemutató is volt, Lizi még nem látott ilyet, szaladt körbe a kis vonattal sikongatva! Nagyon jól szórakoztunk vele.

Voltunk a hónap elején Berkenyén. Ez a kis sváb falu nagy kedvenceink közé tartozik. Gyönyörű helyen van, Nógrádtól visszafelé egy kicsit. Az egész faluban Bio termesztés folyik és a helyi étterem-fogadó csak ilyen termékekből készíti az ételeket. Több családi születésnap, névnap gyűlt össze, és így ünnepeltünk a családdal. Sajnos a fotók kicsit homályosak, de a lényeget látni. Mivel Húsvét hétfőn kirándultunk oda, Tina tojással díszített tortát hozott ami nagyon finom volt, megkoronázása a jó kis ebédnek!

 

Ezen a napon jött nálunk a nyuszi, ami mindig jó kis keresgélést jelentett Andriskának. Elpotyogtattam sok apró csokitojást, és annak a követésével lehetett az egyik borostyánbokor tövében az ajándékokat megtalálni. Ez volt az első év, hogy már ketten keresgéltek, Lizi nagy boldogan szorította a tojásokat, csokinyuszikat. Andriska lelkesen irányította, mint mindig ha szükség van  a bátyó segítségére!

Márciusban volt egy jobb agyféltekés színes tanfolyam is Tinával. Két napig csak színeztünk három színnel!!! Érdekes volt, tanulságos, nagyon jól éreztem magam! Fotóról már megy a portré, de a modell utáni rajzolást még gyakorolni kell. Nekem legalább is!

Barátnőmékkel(Katiékkal) együtt ünnepeltük a születésnapunkat, még szintén márciusban. A fiúk megleptek minket egy csoda finom tortával! Nagyon jó volt az ebéd a Pléh csárdában, és utána persze a torta!

Azért a heti egy-két-három(?) délelőtti, délutáni unokázás nem maradhat el! Lizi szinte mindennap produkál valami újat, most abban a korban van(mindjárt két éves) hogy olyan mint a szivacs, mindent szív magába, és nem felejt el semmit. Nagyon édes már sajátos humora van, és tudja mikor mond, vagy tesz olyat ami huncutság! Felváltva vagyunk a Papával a "porondon". Ha egyikünk játszik vele 5 perc múlva keresi a másikat, és fordítva. Énekel, táncol sajátos módon használva a kezeit, mint egy Havaii táncosnő.Nagyon érdekes, még gyereknél ilyet nem láttam.
Közben ha olyan kedve van két kanállal tömi a spenótot, és a Kinder szeletet csak papírból hajlandó enni, a végén a pici falatot hagyja kivenni.

És kisüt a nap amikor jókedvű, és nevetgél!

Andriskám változatlanul mindennap jönne, de egyéb elfoglaltságok miatt ugye ez nem járható út, de ha tehetjük elhozzuk, és jókat játszunk vele! Többnyire olyat aminek Mami nem örül, (Angry birds, meg keresős!) de hát mire valók a nagyszülők, ha nem arra, hogy jól elrontsák a gyereket, és olyat csinálhasson amit máskor ritkán lehet!!!
És az ovis fotózás az én gyönyörűséges nagy fiú unokámról.

 És még egy fotó amit Szilvi készített .

Futnak a napok......

Olyan sok program van kilátásban, hogy szinte mindennap betáblázott. Az elmúlt hétvégén Tináék két nap szabadnapot kaptak.Csodás helyen voltak, mutatom a szobát, Hotel Szárcsa Székesfehérvár.

 Kis országunkban is vannak csodás helyek, nem kell messzire vágyakozni a szépség után! Ez úgy történt, hogy a Ladányi nagyszülők Jettivel jöttek az utazós kiállításra, és itt is maradtak hétvégére. Mi átmentünk délután(vasárnap) és együtt buliztunk egy kicsit a két gyerekkel, majd elhoztuk Andriskát aki hétfőn végig velünk volt ovi helyett. Így nagyon jó volt, mert megoszlottak a gyerekek, és nem volt nekünk megerőltető. (azért két gyerekkel két -három nap nem lenne könnyű, még elég kicsik).
Előtte szombaton a Nagymarosi képzőművész körben voltam, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Sok új barátot találtam, akikkel jókat lehet nevetni, és főleg közös az érdeklődésünk. Péntekenként van az alkotónap, ha nem tudok menni, mindig hiányolnak! Nagyon jó az a társaság, sok tehetséges ember, aki minden szabad idejét az alkotásnak szenteli. Az egyesület most lesz 30 éves, és ez alkalomból egy kis könyvet adtak ki, ami zsűrizett alkotásokat tartalmaz. Büszke vagyok, hogy egy képem szerepel benne. Március 25-én lesz a kiállítás megnyitó.
Közben Nelli barátnőm névnapja volt, majd az én szülinapom, amit több részletben ünneplünk. Egyszer egyik barátnőmmel, majd Katival akivel egy évben, egy hónapban, egy napon születtünk!
Közben azért Lizivel is töltünk egy kis időt, ilyen volt a mai nap is. Nagyokat nevettünk, kis aranyom egyfolytában beszél, és még mindig csak egy-egy szó van amit értünk, a többi a "tündérnyelv"!

Takarítottunk is, piskótát is sütöttünk. Az alvás az nem ment délután így Mami hamar hazavitte, a helyén jobban alszik még.

Ez pedig Martonvásár, a kastély és a park.

Közben készülünk Tinával a hétvégi  színes rajztanfolyamra. Nagyon várom kíváncsi vagyok, és még mindig nem tettem le arról, hogy egy kezdő-alap festő kurzust tartsak a tavasszal. Készülök rá, egyenlőre lelkileg.
A hosszú hétvégén a szokásos Marosi művész kurzus lesz, ezt mindig nagyon várjuk, mert jó hangulatú, tanulságos és főleg pozitív hangulatú az egész.

 Jövő héten az Ikea talán még belefér, mert tavaszra van néhány tervem a lakás hangulatosabbá tételére.(Bár én így is nagyon jól érzem magam itthon)
Március tele van családi névnapokkal is, úgyhogy a naptáram zsúfolásig megtelt!
Már csak a virágaim mutatom Nektek, mert csodásak a napsütötte ablakban, és az asztalomon az étkezőben.

30 év

Végre a betegségek elmúltával kicsit ünnepelni is tudtunk. Gábor fiam 2012.02.12-én (jó dátum nem?) lett harminc éves. Egy héttel később ünnepeltünk egyet, végre nyugodtan az egész család. Jól sikerült nap volt, néhány pillanat egy kollázsban összefoglalva.

                                 Boldog szülinapot Gáborkám!

Megy tovább a hullámvasút...

Ott hagytam abba, hogy Andris jól lett, és másnap hazajöhetnek. Igen de közben Lizi itthon a Mamival együtt elkezdte a "nyavalyát"! Mentünk ápolni, hiszen Zolcsi dolgozni ment, Andris lábadozott, Tini sehogy, Lizi kicsit jobban. Nem nézett jól ki a dolog, de ez van. Két nap pátyolgatás után, délután hazamentünk és a Nagyi folytatta a sort. Papa büszkélkedett, hogy Ő bírja a legjobban! Igen estig aztán folytatta a sort Ő is! Mivel minden rosszban van valami jó, a mi esetünkben az volt, hogy rajtam 3-4 óra alatt átfutott a dolog, így a mellékhelyiségben váltottuk egymást, nem kellett egymás ölébe ülnünk! Érdekes lett volna!

 Hála Istennek túl vagyunk rajta, és 86 éves édesanyám megúszta még így is hogy mi hazahurcoltuk a nyavalyát. Andris erősítő kúrán van, nálunk is töltött pár napot, aztán most egy hétig Ladányban a másik nagyszülőknél. Loptam néhány képet a családi blogról.

 Ez még a kórházban, de már jó állapotban.

Ez pedig már jó hangulatban a zajló Dunánál, szép tiszta napsütéses időben.

Azt még muszáj írnom, hogy Andrist mi vittük be a Keletibe, oda jöttek Mamáék érte Ladányból. Nagy volt az izgalom, és amikor összetalálkoztunk az valahogy örökre a szívembe marad. Olyan óriási öröm volt Andriskának, hogy most a négy nagyszülő csak miatta, csak Vele van itt. Szorította a Mama kezét, de odabújt hozzám, szaladt a Ladányi papához, de a másik percben a férjemhez bújt.Nagyon aranyos volt, izgatott és boldog! Olyan jó lenne, ha minden kisgyereknek lehetősége lenne ezt megtapasztalni, átélni, érezni. Még így is, hogy nem  túl gyakran tudunk így együtt lenni.

Közben az itthon maradt család másik feléből Lizi jutott azért nekünk ám! Szerda délelőtt Mami "eltávozásra" mehetett, így mi szórakoztattuk a kis manót! Vagy fordítva!
Szó szerint szórakoztató a kis csaj. Kezdve azzal, hogy egyfolytában beszél, énekel, dúdolgat, nyomja a reklám szövegeket. Persze felét sem értjük a mondandónak még mindig, de sok mindent ki lehet következtetni. Mindent megért, és egyedül eszik kanállal, sőt két kanállal! Elkezdi enni amit elé teszünk, és ha megyünk "besegíteni,"a másik kanál is nála köt ki és felváltva két kézzel falatozik.
Persze a számítógépen nézett, hallgatott "Gyerekdalok" nem maradhatnak el, így Papával elmélyülten gépeznek. Erről van  bizonyíték is:

 És egy másik amitől "elájultunk" Mamival. Amikor indultak haza Tina megkérdezte Lizitől "Hová megyünk?Haza?"  Válasz: "Vásájolni!"  Igazi csaj, nem?

"Hullámvasút"

Az egész életünk egy hullámvasút, hol lenn, hol fent. Ez az évünk teljesen így kezdődött, és jó lenne ha elérnénk egy egyenes szakaszt hogy fellélegezzünk.
Előző bejegyzésben írtam Andriska, majd Lizi nyavalyáiról. Kigyógyultak kemény másfél hétre (kettőre?) aztán megint mélyrepülés. Előtte azért történtek jó dolgok is. Mama eddig megúszta a telet a "szokásos" köhögéses, nyavalyától. Remélem nem kiabálom el. Sajnos az ára az volt, hogy a köhécselős dédunokáktól távol tartottuk szegényt!


Jól sikerült névnapi - születésnapi ünnepléseken vagyunk túl, ami nálunk év elején havonta kettő-három ünneplést jelent. Bár most nem volt nagy buli nálunk, most mi vendégeskedtünk.
Január 29-én Battára mentünk Lajos születésnapra, majd délután hazafelé Tina névnapját ünnepeltük meg náluk. Két kollázs a nem túl jól sikerült fotókból. (Andriskáról csak sötét foltok vannak, azért nincs rajta)



 Közben járok festeni, készül egy új kép is. Hétvégén pedig, (pénteken vagy szombaton) Barátnőmmel járunk Nagymarosra . Ott főleg rajzolunk. Közben leesett a nagy hó, és kicsit bezárkóztunk, alkotgattam. A műveket a másik blogra majd felteszem.

Sajnos nem tehettük sokáig mert Vasárnapra megint "beütött a mennykő". Andriska hasfájós-hányós nyavajával a Madarász kórházban kötött ki. Szegénykém infúziót kapott, mert már nem volt elég erős, hogy legyűrje  a vírust. Estére Lizi is utánozni kezdte, és Ő is beteg lett. Szegény Tináék kétfelé osztódva a gyerekekkel. Mi meg itthon drukkoltunk, meg mentünk nekik vásárolni, amit tudtunk segítettünk. Andriskát hétfőn még nem engedték haza, csak ma, így holnapra, és csütörtökre lettek dolgok átprogramozva a gyerekeknél, így a mi programunk is ehhez igazodik.
Borzasztó ha egy kisgyerek beteg, de nem gondoltam volna, hogy egy unoka betegsége mennyire mást vált ki az emberből. Amikor fiatalon mi is átmentünk egy-két kórházas dolgon a gyerekekkel, olyan természetesen tettük a dolgunkat, kicsit aggódtunk, kicsit izgultunk, de annyira tudtuk jó helyen vannak! Most ennyi idősen és annyi mindenről értesülve, ismerve az egészségügyi helyzetet, már valahogy sokkal nagyobb az a félelem. Szerencsére a Madarász utcai kórházról inkább csak jót hallottunk eddig, ez azért pozitív érzéseket váltott ki belőlünk a végén! Meg hát a jó hír, hogy Andriska már eszik, és jól van.

 Egy kicsit jobb dolgok felé kanyarodva. Pár hónapja a vérkép ellenőrzésünknél (mindkettőnknél) kiderült, hogy a cukor értékünk nem túl jó.Nem vészes még, (7 és 7,4 ) de a havi háziorvosi ellenőrzések emelkedést mutattak. Már a doki bácsink gyógyszert emlegetett.Na azt nem szeretném, nekem elég hogy a vérnyomásra szedem amit kell, én több gyógyszerről amíg nagyon nem muszáj, hallani sem akarok! Mi a másik megoldás, mint a diéta! Igen de ehhez segítség kell. És mivel van egy nagyon kedves ismerős, hobbis barátnő, aki pontosan ezzel foglalkozik, tőle kértem segítséget.
Ő Anita-Jovi (ki hogy ismeri) és fantasztikus  recepteket, heti étlapot, bevásárlólistát és nagyon jó tanácsokat kaptam Tőle. Az étkezésben abszolút új életet kezdtünk. Persze nincs minden kőbe vésve, de néhány alapszabályt betartva kicsit másképp főzünk, kicsit módosítottunk az alapanyagokon.

És láss csodát, tegnapi háziorvosi mérés eredménye: 4,2- 4,4 -es cukor érték. És ami még nem elhanyagolható, fogytunk is! 3,5-4 kg-t. Anélkül hogy éheztünk volna, vagy sanyargattuk volna magunkat! Van persze ami hiányzik, nekem a banán, Papának az "olvasós" csoki, esti nagy szelet zsíros kenyér! Nem baj folytatjuk, néha adunk engedményt, de alapjában figyelünk a szénhidrát mennyiségre és az édességre.




 Jovi honlapja a következő, nem tartom titokban: 
 Nagyon hálás vagyok a segítségért. Köszönöm itt is, nagyon!   Remélem lesz kitartásunk továbbra is. A képre kattintva Jovi honlapjára juttok, érdemes mert aki csak fogyni szeretne annak is értékes információkat tud adni.



 Nos a hullámvasúzozás most eddig tartott, remélem egy egyenes szakasz következik.

Köszönöm hogy itt jártál, és eltöltesz egy kis időt nálam!

Gyerekszáj

Múlt héten Andris nálunk aludt. Már régen mondogatja , hát kedvében jártunk. Hétfőn is itt volt, mert érte mentünk az oviba. Nagyon szépen viselkedett, igazi nagyfiús módon. Meglepődve tapasztaltam, hogy mindent úgy csinált ahogy mondtuk. Igaz ha itt van felváltva foglalkozunk vele, még a Dédi is.5-10 perc van csak amikor esetleg valamit egyedül csinál.Rajzol, képeslapot alkot, vagy építget.De nagyon hamar nézni kell, együtt csinálni. Természetes hogy mikor itt van ez van, de ugye otthon azért már egy öt évestől elvárható, hogy egyedül is játszik, hiszen nem lehet mindig vele foglalkozni. Persze egy kisgyermek ezt nem így fogja fel. Pláne hogy van egy kicsi lány aki még picivel több törődést igényel.

Andris aztán elkezdett gondolkodni, és másnap reggel, így várta a Papát: " Én nálatok szeretnék lakni! Nem akarok oviba menni! Ott lennék nálatok, nektek úgysincs gyereketek, itt meg a Mamiéknak marad egy!" Persze mindenki kuncogva fordult erre- arra. Andris kikombinálta hogy neki hogy lenne a legjobb, persze hamar lelombozódott, mert megmagyarázták neki , hogy iskola előtt muszáj oviba járni. Így már csak az marad,:"Hogy ugye Ti jöttök értem?" Persze amikor tehetjük hozzuk.

Lizi is örömködik, ha erre járnak, és Mami kicsit itt hagyja. A maga kis nyelvén rengeteg mindent mond, aminek a felét már értjük is. A mondókákra rá lehet ismerni, egy csomót végig mond már! Csip-csip csóka....csicsibóta, Cini-cini muzsika......szini-szini muszi,  és sorolhatnám, nagyon édes.
Olyan franciásan mond mindent, a Papa az Pápá, (a köszönés pá-pá egészen másképp hangzik).
A Tv-ben felismer minden zenét, és kommentálja a maga kis tündérnyelvén, azt nem értem.
Egyedül eszik kanállal, hihetetlen. Egy idő után megengedi, hogy "segítsek", és adhatok falatot másik kanállal! Tudja ha valami huncutságról van szó, mert olyan kis "manó arcot" csinál hozzá.

Mindenre emlékszik, mindent megért. És még csak másfél éves! Szinte szaladgál, és közben mondja amit én szoktam:"Lasszan, lasszan!"
Dédivel a bottal trappolnak, szegény Dédi nem tud olyan gyorsan menni, ahogy Lizi a bottal húzza. Ez az egyik kedvenc játéka.

Ma megkaparintotta egyedül a botot, de hát túl nagy volt, és persze elbotlott benne. Csak meglepődött, már nincs mindenért sírás, edzett kis csaj lesz úgy látom.
Már vele is jól el lehet játszani, a számítógépen a mondókás oldalak megint előkerültek, Lizi ugyanúgy örül nekik, mint Andriska pár évvel ezelőtt. És az öltözésnél már nem tetszett neki sem hogy el kell menni, mondta is Mami:"Na már ez is kezdi?!"

Legyen nálunk bármelyikük, akár mindketten, minden bajunkat elfelejtjük, és nincs nagyobb öröm mint az, ha hozzánk bújnak, és érezzük a szeretetüket, ragaszkodásukat. Azt hiszem ez az igazi boldogság!!!!

Családra várva

Már 23-án is ünnep volt, mert Andris majdnem az egész napot nálunk töltötte. Köhög szegénykém, de szerencsére ettől nagyobb baj nincs. Játszottunk sokat, így a sütés amit terveztem elmaradt, és a káposzta főzés is másnapra maradt. Nem sajnáltam, jó volt így. Másnap délután Mamiékkal bábszínház volt a program (meg Apának előtte a fa díszítés. Talán ez az utolsó Karácsony amikor még Andris elhiszi az angyalkát! Így 24-én , szent este azért volt vendégünk, mert Lizi a bábszínház ideje alatt nálunk "ünnepelt". Nagyon édes ,bújós időszakban van, jól el lehet Vele lenni. A Dédivel  hármasban vacsiztunk, ezt a kis lánykánk átaludta.
A családi ünneplés 25-én volt, ebéddel egybekötve. Ami most nem sikerült az a fotózás, mert Zolcsi végig videóra állította a gépet. Mivel az egész videót nem raknám fel, így karácsonyi fotók nem nagyon lesznek. Sajnos! Még talán Tina lányomék gépén van valami. Azt hiszem ezt a dolgot mostantól kézbe kell vennem!
Röviden minden nagyon jól sikerült, de most talán a legnagyobb meglepetés minket ért. A nagy családi szervezkedés végeredménye egy új nagy számítógép, amivel már nem lesz semmi problémánk! Gáborkám régóta mondogatta, és most összeszervezték. Még Tündi szülei is beszálltak a családi összefogásba, ami külön megható számomra, és nagyon köszönjük itt is! Nagyon köszönjük gyerekek, jól esett nagyon a figyelmességetek!
Az ünnepi étkező várva a vendégeket. (Sajnos az asztal sem lett lefotózva)

Azért egy fotót teszek ide, ami Picur jóvoltából megörökíti a Karácsonyi hangulatot.

www.szilvifoto.hu