2012 a jól sikerült év...!

Először is elnézést kérek minden kedves ismerőstől és olvasómtól.Engem is elért az fb szele, és ott hamarabb tudtam mindenről tájékoztatást adni, és tájékozódni az eseményekről. Azért a blog él, de nem virul sajnos, mert már több időm nincs hogy mindenhol írjak, posztoljak, fényképeket, albumokat töltsek fel. Most így év végén azért egy összefoglalót mindenképp írok.
Ez az év az én évem volt! Nagy betűvel és óriási örömmel írom. Egyszerűen minden úgy ment egymásután sikeresen, jól, boldogan ahogy mindenkinek tiszta szívből kívánom.
Ami apró ijedelem, vagy probléma felmerült abszolut pozitívan, gyorsan megoldódott.
Íme egy mérleg a tökéletesség igénye nélkül:
- sikerült a vérnyomás problémámat tudatosan és kevés (homeopátiás)orvosi segítséggel rendbe hozni
- folyamatosan készültek a scrap albumok, oldalak saját magam, családom örömére,
- nyáron 3 napos scrap tanfolyam Százhalombattán  sikerrel.
- festés a műteremben, majd ősszel alkotótábor nagyon jó hangulatban, jó érzéssel.
- közben minden héten egyszer-többször Andriska, Lizike felügyelet, oviból elhozás, stb.
- mama korának megfelelően megvan, nem jobb, de nem is rosszabb az állapota - nagy öröm!
- Normandiai utazás, hatalmas öröm!(köszönöm itt is férjemnek és a családnak)
- Scrap tábor két nap, de nagyon-nagyon jól sikerült (megnyertem a bingót-sok ajándék :) )
- Scrapbook . hu - Kossuth kiadó művészeti pályázat, első hely- csodálatos érzés.
- Nagyhalászban saját festmény kiállítás , új barátok, sikeres eladás(!)
- Dunakeszi művészeti napok Városi Könyvtárban  saját festmény kiállítás
- Új hobbi porcelánok, háztartási eszközök cseréje, beszerzése, lakás csinosítgatás, sok-sok új barát
- Meghívás a Dunakeszi képzőművészkörbe, Dunartba.
- Egy  barátnő hazatérése  Afrikából, és együtt járunk a rajzkörbe.
- Gyermekeim családi, és munkahelyi élete abszolút rendben, ill jó irányban,  kialakulóban.
- Férjem támogat mindenben, segíti az itthoni tevékenységeimet, (a porcelánokat kicsit unja már)

Azt hiszem ennyi elég is mert megvádolhattok dicsekvéssel, de nem ez a célom. Én mindig tanulok mindenhol, mindenkitől. Mindig van választásunk, és mindig van lehetőségünk, hogy megtegyük amit meg kell tennünk, és utána magunkkal törődjünk. Szepesi Máriánál olvastam:"Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek."  Ami van abból hozzuk ki a legjobbat. A negatív dolgokat az előttünk álló falig engedjük, és ne tovább. Az elmúlt évben kaptam egy olyan levelet, ami egy barátság végét jelentette (bár az talán el sem kezdődött igazán) És most már hálás vagyok azért a levélért, mert felhívta a figyelmemet arra is, hogy kik azok akikkel körülvéve jól, boldogan tudom élni az életem. Igen vannak olyanok akik már nincsenek gyakran, vagy közvetlenül  körülöttem, úgymond barátok, ismerősök. Ez az év arról is szólt, ki az aki valóban(!) kedvel, és jót akar nekem, és ki az aki az energiámat akarja, ki marad és ki az akitől távolodni kell.. Igen van olyan aki nincs is tudatában ennek, de egyfolytában az önbizalmadba gázol, és ami jó körülötted azt is megváltoztatná, irigységből, másért, ki tudja.
Igen tudatosan tegyük a dolgunkat, éljük az életünket, figyeljünk, és ne engedjük közel azt amit nem muszáj, és döntsük jól!
Szeretném ha a következő év nem lenne rosszabb, és mindenkinek ezt kívánom. Azaz minden jót az új évre, boldog napokat, sikeres munkavégzést, jó egészséget 2013-ra!
És végül néhány fotó innen-onnan, főleg a kis gyönyörűségeimről. Nagyot nőttek fél év alatt is amióta nem tettem fel róluk fotót!

 És végül a család legidősebb és legifjabb tagja a  családi Karácsonyon!

Negyven év együtt....

Negyven évvel ezelőtt hidegebb volt, és egy kis hó maradvány is volt az utcákon. Nekünk ez nem számított, hiszen nagy napra ébredtünk, ezen a napon volt az esküvőnk. Az akkori kornak megfelelően nagyon "modern, divatos" esküvőnk volt. Mit is jelentett ez.
A belvárosban az Opera szállóban volt egy szoba kivéve két napra, ott öltöztünk fel. Nem volt fodrász, se sminkes, sem senki, csak a szüleink voltak velünk. A ruhám egy kölcsönzőből volt, csipkéből az egész, és prémszegélyes pelerin volt hozzá, mivel ugye tél volt. A 2.sz. központi házasság kötőteremben volt az esküvő, a templom akkor nem került szóba, nem volt"divat". A fotózáshoz a Szipál fotóműtermet vettük igénybe. Az akkor a legmenőbb volt Budapesten. Valóban jó fotókat készített, de még fekete-fehérben. Az ünnepi vacsora a  Nimród étteremben volt, akkor nagyon elegáns, ízletes ételek, külön terem.Jó kis hely volt. Másnap pedig indultunk Bakonybélre két hét nászútra. Röviden ez történt negyven éve. Szinte el sem hiszem, csak ha a képekre nézek!!!!
Akkor: (1972.jan.12)

És most:

A mai reggel egy gyönyörű virággal kezdődött, és egy pezsgővel amit kaptam. Köszönöm Papa!

Eredetileg egy vacsorát terveztünk, de annyira szép idő volt, hogy másképp döntöttünk végül.
Délben elmentünk a Duna partra. Gyönyörű idő volt és az ott lévő "Csurgó" vendéglőben ebédeltünk. Igen -igen felfüggesztettük a cukorbetegség megelőző diétánkat mára! Csodás finomságokat ettünk, ittunk. Utána még csavarogtunk kicsit, Mamának vettünk süteményt. Mi arról már lemondtunk, úgyhogy esküvői torta nem volt.
Aztán miután hazaértünk, egyszer csak csengettek és egy hölgy a kezembe nyomott egy hatalmas csomagot, és egy képeslapot! Mikor elolvastam már elég homályosan láttam!
A gyerekektől kaptuk az alábbi virágcsodát, és a nagyon kedves képeslapot:

Köszönjük szépen gyerekek!
Most pezsgőzgetni fogunk, és beszélgetni a holnapi unoka látogatásról.

Karácsonyi előzetes.....

Volt már mindenféle színű a karácsonyi lakás díszítés. Az elmúlt évben végül a fehérnél kötöttem ki (nyers, vajszinű fehér, üveg) Ezt erősítem tovább, de most egy kis pirossal kiegészítve. Ikeában vettem egy nyers polcot, amit befestettem a múlt héten. Most arra vár, hogy felszerelje családom legközelebbi férfi tagja. Remélem nem kell heteket várnom rá, mert az apró díszítések már készülnek, illetve megvettem őket. Ma például a Tesconk mellett van egy eurós bolt.Kincseket leltem fillérekért, és nagyon boldog vagyok. Van amit átfestek persze, de ez nem ügy. Máshol ilyesmi ezrekbe kerül, itt pár száz forintból megúsztam.
Mutatom amit ma szereztem. aztán majd ha fenn lesz a polc!!!

Augusztusi történések......

Gyorsan eltelt az augusztus is, elég sűrű napokkal. Szinte észre sem vettük és máris itt a szeptember! Óvoda, iskola kezdés, és várhatóan hűvösebb napok. Augusztus második felében két ünneplés is zajlik, Lajos nap és az én névnapom. A Lajos napot Százhalombattán tartottuk, a szokásos birkapörköltes "garázs" partival. Nagyon finom volt! A névnapomat most külön-külön köszöntötték a gyerekek, mert Gábor szombat délelőtt iskolába jár!  Nagyon szép csokrot kaptam, és játék CD-ket. Héten még barátnőim jönnek.

Egy szintén Erika nevű ismerősöm  mondta, hogy Ő mennyire szereti a névnapját mert a gyönyörű ősz jön utána. Mostmár e miatt én is szeretem, de arra emlékszem, hogy iskolás koromban  soha nem vártam, mert utána mindig évnyitóra kellett menni, utána iskolába! Nem volt a kedvencem akkor az aug. 31.-e!

Húsvét 2011

Boldog, áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak, és blogtársamnak!

Húsvéti hangulat...

Köszöntések hosszú sora....

Igen összegyűjtöttük  március közepétől április elejéig a név- és születésnapokat. Akad bőven, mert  Zolcsi névnap, Sándor névnap, Gábor névnap után rögvest Tina lányom és anyukám születésnapja van pár nap különbséggel. Így a tegnapi nap volt az amikor mindenki végre szabad volt, és összegyűlve nálunk bulizhattunk egyet. Persze Lizi még csak egykedvűen nézegeti a nagy nyüzsgést, Andris pedig egyre azt várja mikor ülök le vele keresőst játszani. Persze délutánra arra is sor került. Először persze az ebéd, ami nagyon egyszerű volt , grill csirke, és thai tészta(mindenki kedvence) kétféle francia salátával, Tini receptjei alapján. Nem maradt el Tündi finom sajtos sütije sem, amit egy kis kolbászos töltött sütivel is kiegészített.

Végül pedig két torta! Anyukámé 85 számmal, Tináé 50-el(pontosabban 49-el)kevesebb. Gyorsan elment az idő. Andriska maradt a fiatalság szétszéledt, mert csak ilyenkor tudnak együtt vásárolni, ezt-azt megnézni, erre hét közben nincs idő sajnos. Sok boldogságot minden ünnepeltünknek, sok szeretettel!
Andriska megint meglepett, de leírom, mert évek múlva érdekes lesz emlékezni rá. Mindketten szeretjük a keresgélős játékokat, talán már írtam róla. Ez olyan játék, ahol különböző dolgokat kell megtalálni hogy tovább mehessünk, ajtókat logikai játékokkal lehet kinyitni. Ahhoz hogy valamit megszerezzünk angolul ott van hogy  mit kell egy adott helyen megkeresni. Mindig én mondom Anriskának mit kell keresni és együtt keressük. Egy idő óta már elolvassa angolul a szöveget, és így már elég sok szót megtanult, hogy mit jelent.
Tegnap közölte, hogy itt egy papír, ceruza, és ő felírja amit keresni kell, majd mellé rajzoljuk, és én meg írjam oda magyarul! Röviden, szótárat készített magának, teljesen egyedül találta ki , ehhez hasonlót sem hallott tőlünk eddig!
Én "leestem a székről, majd felálltam leporoltam magam," és percekig szóhoz sem jutottam. Egy négy és fél éves gyerek szótárat készít.(!) Sajnos nem fotóztam le, mert Zolcsi jött érte, és oda adtuk a művet, remélem otthon lefotózzák, mert ereklye!!!!

Január 22-e Kultúra Napja

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek,  felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi é szellemi értékeinket.

A Himnuszról:

188 éves Nemzeti HIMNUSZUNK

188 éve, 1823. január 22.-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor..

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá - három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza. A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk .

A fenti idézetet körlevélben kaptam, és úgy éreztem ennyit belőle idézhetek a blogomon. Van folytatás, de az már nagyon politika, amit viszont kizárok a blogjaimról.
A kultúra napja viszont mindenképp megemlékezést igényel!

A Himnusz kottája.

Decemberi történések....

A fürdés elmarad, mert múlt héten hétfőn mire hazaértem már mozdulni is alig tudtam! Szerencsére egy nap pihenés után minden rendben van.Nagyon rossz lett volna ha ünnep előtt ágyba kényszerülök. Gyorsan mennek a napok, és végül is minden megvan a Karácsonyhoz. Kevesebb az idén az előkészület, valószinű lelassultam attól hogy mindig itthon vagyok. Ami nem megy ma majd elkészül holnap. Elég sokat "csavargok" kedden is Éva-Judittal taliztunk, és elmentünk a Klimt kiállításra. Éva készített egy blogtársunknak - Fegyának-új blogruhát és Tőle kapta a jegyeket. Itt is köszönöm mindkettőjüknek, Évának külön hogy engem választott társnak.

Kicsit csalódás volt, mert azt gondoltam több képet látunk, de főleg vázlatokról szólt a kiállítás. Ez annyiban volt érdekes,  hogy mennyire fontos egy vázlat, és persze a végeredmény utána. Azért így is láttunk pár szép dolgot. Ami még számomra érthetetlen (már a Turner kiállításon is dühöngtem miatta) hogy létezik már matt üveg. Miért nem használja a múzeum a kiállításokon??? Van olyan kép amit három részletben lehet csak megnézni, így az élvezet már nem az igazi!
Délután átmentünk Budára és a Mammut plázában múlattuk az időt. Nagy szerencse hogy most nem voltam vásárlós hangulatban, mert Éva nagyon szuper boltokba cipelt el! Jókat dumáltunk, és sokat nevetgéltünk.
Szerda fodrász nap volt, délután pedig Andriskáért mentünk az oviba. Egyre jobban el tudjuk tölteni az időt Vele, mert már sok mindenről komolyan lehet beszélgetni. Sok dologról határozott véleménye van, és meg is magyarázza.(persze nem minden úgy van, de a kis fantáziája csodálatra méltó)

Csütörtök délelőtt a család nőtagjai beautóztak Pestre, mert Tina talált egy angol boltot, ahol mindenféle finomságot lehet kapni, eredeti angol minden! Liza egy idő után nem díjazta a kirándulást, és ordítva közölte velünk nem tetszését. Közben leszállítottam a másik blogomon kisorsolt akvarell képemet. Így nagyon jó volt mert nem kellett vonatoznom.  Azért otthon megpróbáltuk felvidítani a kisasszonyt.

Előző hét majdnem hasonlóan telt, csak ott még rajzkör volt csütörtökön, és egy fontos névnapi elmaradt köszöntés pénteken! Ez Kati barátnőm névnapja volt, jó kis délutánt töltöttünk együtt a finom ebéd után.
Így telnek egy nyugdíjas hétköznapjai, és igazán semmi panaszom nincs erre!
Délutánonként kis lakásdíszítés, még néhány elmaradt képeslap. Ajándékcsomagolás, bár az nincs sok, mert lehetne ajándékozni a csillagos égig(bár a pénztárca azért közbeszól) de jó lenne inkább az érzelmi oldalára koncentrálni az ünnepnek. Ma is olvastam egy blogon, hogy már csak a gyerekek kapnak ajándékot a felnőttek nem. Azért én ezt már nem tudnám megállni, hiszen felnőttek lettek a gyerekeim, de nekem akkor is gyerekek! Ez olyan "fából vaskarika"!
A menü még kialakulóban, mert 24-én csak hárman leszünk, másnap lesz nálunk a családi Karácsony!
Egy-két kép a lakás hangulatáról.

Adventi koszorú története

Akkoriban, amikor még varázslókban, boszorkányokban, rossz tevő lelkekben és rég elfeledett Istenekben hittek az emberek, akkor született meg a varázskör gondolata. Szalmából, fűzfavesszőből, zöld fenyőágakból fontak koszorút, amit aranyszínű és vörös szalagokkal díszítettek. A piros az élet színe volt, a zöld a termésé, a sárga és az arany pedig a fényé. A kör, vagy jelen esetben a koszorú az örökkévalóság jelképe volt, és a soha el nem múló, meg nem törő varázserőé is.Úgy tartják, hogy a kör egyben szimbóluma az örömnek és a felszabadultságnak is, szerkezetét tekintve pedig igen ünnepélyes forma. Adventi koszorúval díszíteni otthonunkat igazi öröm, nem csak azért mert mutatós dísz, hanem azért is, mert a gyertyák vasárnapról vasárnapra való meggyújtása segít lelkileg felkészülni az év talán legszebb, legszentebb és legbensőségesebb ünnepére. Azt gondolták, hogy az efféle „szent” koszorúkkal elzárhatják a házat a gonosz szellemek elől . Ez az ősi pogány varázslat feledésbe merült az idők során. 1838-ban azonban egy keresztény férfi,  Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész felújította. Ő volt az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban. Készített egy óriási csillárt a ház egyik termébe fából, s minden nap újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba az istentisztelet idején. Ez a kedves ötlet hamar követőkre talált más gyermekotthonokban is. Minden évben egyre szebben díszítették fel a koszorúkat. 
1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, s ne huszonnégy gyertyát helyezzenek rá, hanem csupán négyet, ami a négy adventi vasárnapot jelképezi. A koszorú így végül olyan kicsi lett, hogy a lakásokban és a családi házakban is helye lett, s hirdetheti a közelgő karácsony örömét.Németország protestáns vidékein az első világháború után már minden családnál volt advent idején adventi koszorú. Ezt az új szokást fokozatosan követték a keresztények is. Azonban csak az 1950-es évektől vált általánosan elterjedt.

Kb. 20-30 évvel ezelőtt találta ki egy kertész, akinek jó üzleti érzéke volt, hogy ő is újít az ősi szokáson, s ablakokra és ajtókra való kis koszorúkat készített. Igen gyorsan követőkre talált. Bár a legtöbb helyen már elfelejtették, hogy miért kör alakú a koszorú, s miért vörös és aranyszínű szalaggal díszítjük őket, a kedvenc formák és színek napjainkig fennmaradtak.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

• Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
• zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
• Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
• Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya).

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt.) A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.
 Az adventi koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színben jelennek meg a hagyománytisztelőknél, a katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.

A hagyomány szerint viszont, az adventi koszorú akkor az igazi, ha egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila színű gyertya van rajta. Minden gyertya egy - egy angyalért ég, akik advent idején az égből leszállnak a Földre és mindent megtesznek azért, hogy még szebbé, még boldogabbá, még meghittebbé varázsolják az ünnepet.
Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Ha saját magunk készítjük nagyon sokféle módon tehetjük. Szerintem a lényeg hogy jó érzésünk legyen ha ránézünk, és örömteli szívvel várjuk az ünnepet!

                                                                                                                                                                                                                                                                       forrás:http://www.hotdog.hu/ 

Lizi és a Halloween

Fotót Tina blogjáról "loptam", nagyon-nagyon édes a kis tigris ruhában!

Summerfest - Százhalombatta

Meghívásunk volt Tegnap estére Summerfest megnyitóünnepségére. Gáborkám és Tündi hívtak el, és persze a szüleik, akik aktív résztvevői a szervezésnek és végig a rendezvénysorozatnak. Fantasztikus este volt, megkoronázva egy tűzijátékkal, amit szinte gyerekszívvel csodáltam, mert talán egyszer láttam aug.20-án igazit. Előtte a táncosok gálája fantasztikus volt. Itt részletes programot találtok, mert az egész jövő hét végig erről szól. Érdemes elmenni mert nagyon profi szervezéssel, és változatos szórakozással várnak minden látogatót.
Itt is köszönjük a meghívást és a V.I.P. jegyeket Tündi anyukának!

Junius vége, július eleje....

A két nagypapának június végén van a születésnapja. Most nem ünnepeltünk együtt(sajnos), de a keszi papa szülinapjáról azért ide teszek egy fotót. Boldog szülinapot!

Közben Andriska két éjszaka is itt aludt, kicsit tehermentesítve pocakos mamit és apát. Mindig nagy öröm az ittlét, és nehéz a hazamenetel de hát próbáljuk konfliktus mentessé tenni valahogy! Mindig kitalálok valamit és sugdolózunk kicsit, hogy mikor lesz a legközelebbi ittlét, így aztán könnyebb az elválás.

Kicsi korától így alszik, hogy a fején van a takaró, máshol nincs illetve fél éjszaka takargatom! Nagyik már csak ilyenek!

Az egyik program a Medvefarm volt, de nem volt túl nagy sikere. Állatorvos, vagy állatgondozó biztos nem lesz a gyermek, mert nincs annyira oda semmilyen állatért.(plüssmacikat kivéve)A kilátó tetszett, és örömmel "olvasta" a táblákat, amin jókat derültünk. Saját kitalált történetekkel szórakoztatott ami a képekről eszébe jutott. A csúszda és a kis mozdony a szerelvénnyel nagyobb siker volt!

Pénteken Apával Körösladány az úti cél, mert egy hétig ott nyaral majd Andriska. Közben ladányi papát ünnepelték mert komoly városi kitüntetést kapott. Itt az újságcikk ami megjelent Körösladányban. Szeretettel gratulálunk!

Már nagyon várjuk Lizát, Maminak nagyon nehéz ebben a nagy melegben! Két héten belül biztosan meglesz a kis csillag, és megint pici babázhatunk! Már alig várom!

Most itt tartunk, és annyi minden lenne még, amiről írni szeretnék, és kellene is. No majd a következő bejegyzésben jövök!