2012 a jól sikerült év...!

Először is elnézést kérek minden kedves ismerőstől és olvasómtól.Engem is elért az fb szele, és ott hamarabb tudtam mindenről tájékoztatást adni, és tájékozódni az eseményekről. Azért a blog él, de nem virul sajnos, mert már több időm nincs hogy mindenhol írjak, posztoljak, fényképeket, albumokat töltsek fel. Most így év végén azért egy összefoglalót mindenképp írok.
Ez az év az én évem volt! Nagy betűvel és óriási örömmel írom. Egyszerűen minden úgy ment egymásután sikeresen, jól, boldogan ahogy mindenkinek tiszta szívből kívánom.
Ami apró ijedelem, vagy probléma felmerült abszolut pozitívan, gyorsan megoldódott.
Íme egy mérleg a tökéletesség igénye nélkül:
- sikerült a vérnyomás problémámat tudatosan és kevés (homeopátiás)orvosi segítséggel rendbe hozni
- folyamatosan készültek a scrap albumok, oldalak saját magam, családom örömére,
- nyáron 3 napos scrap tanfolyam Százhalombattán  sikerrel.
- festés a műteremben, majd ősszel alkotótábor nagyon jó hangulatban, jó érzéssel.
- közben minden héten egyszer-többször Andriska, Lizike felügyelet, oviból elhozás, stb.
- mama korának megfelelően megvan, nem jobb, de nem is rosszabb az állapota - nagy öröm!
- Normandiai utazás, hatalmas öröm!(köszönöm itt is férjemnek és a családnak)
- Scrap tábor két nap, de nagyon-nagyon jól sikerült (megnyertem a bingót-sok ajándék :) )
- Scrapbook . hu - Kossuth kiadó művészeti pályázat, első hely- csodálatos érzés.
- Nagyhalászban saját festmény kiállítás , új barátok, sikeres eladás(!)
- Dunakeszi művészeti napok Városi Könyvtárban  saját festmény kiállítás
- Új hobbi porcelánok, háztartási eszközök cseréje, beszerzése, lakás csinosítgatás, sok-sok új barát
- Meghívás a Dunakeszi képzőművészkörbe, Dunartba.
- Egy  barátnő hazatérése  Afrikából, és együtt járunk a rajzkörbe.
- Gyermekeim családi, és munkahelyi élete abszolút rendben, ill jó irányban,  kialakulóban.
- Férjem támogat mindenben, segíti az itthoni tevékenységeimet, (a porcelánokat kicsit unja már)

Azt hiszem ennyi elég is mert megvádolhattok dicsekvéssel, de nem ez a célom. Én mindig tanulok mindenhol, mindenkitől. Mindig van választásunk, és mindig van lehetőségünk, hogy megtegyük amit meg kell tennünk, és utána magunkkal törődjünk. Szepesi Máriánál olvastam:"Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek."  Ami van abból hozzuk ki a legjobbat. A negatív dolgokat az előttünk álló falig engedjük, és ne tovább. Az elmúlt évben kaptam egy olyan levelet, ami egy barátság végét jelentette (bár az talán el sem kezdődött igazán) És most már hálás vagyok azért a levélért, mert felhívta a figyelmemet arra is, hogy kik azok akikkel körülvéve jól, boldogan tudom élni az életem. Igen vannak olyanok akik már nincsenek gyakran, vagy közvetlenül  körülöttem, úgymond barátok, ismerősök. Ez az év arról is szólt, ki az aki valóban(!) kedvel, és jót akar nekem, és ki az aki az energiámat akarja, ki marad és ki az akitől távolodni kell.. Igen van olyan aki nincs is tudatában ennek, de egyfolytában az önbizalmadba gázol, és ami jó körülötted azt is megváltoztatná, irigységből, másért, ki tudja.
Igen tudatosan tegyük a dolgunkat, éljük az életünket, figyeljünk, és ne engedjük közel azt amit nem muszáj, és döntsük jól!
Szeretném ha a következő év nem lenne rosszabb, és mindenkinek ezt kívánom. Azaz minden jót az új évre, boldog napokat, sikeres munkavégzést, jó egészséget 2013-ra!
És végül néhány fotó innen-onnan, főleg a kis gyönyörűségeimről. Nagyot nőttek fél év alatt is amióta nem tettem fel róluk fotót!

 És végül a család legidősebb és legifjabb tagja a  családi Karácsonyon!

Normandia album 4. rész - A csipke napja

A négy napig tartó csipke kongresszusra lehetett négy napos bérletet venni, és lehetett egy napos jegyet.Mi egy napra vettünk, hiszen a programunkban azért egyéb látnivalók is szerepeltek, valamint az ára is igen "húzós" volt a 4 napos bérletnek.
Előző nap megvettük a jegyeket, így nyitásra már ott toporogtunk a bejáratnál. A nagy csipke tudorok azért választották az első napot, mert a földszinten vásárlási lehetőségek voltak.Itt mindent lehetett kapni, ami a csipke készítőknek olyan, mint mondjuk nekem a festék, ecset vagy a scrapbook papír és hozzávalói. Alább mutatom a kongresszus emblémáját, és a bejáratot díszítő Eiffel tornyot csipkéből.

 

 A bejáratnál ilyen nyüzsgés volt kezdettől fogva. A Stilizált napernyők is csipkéből voltak nagyon

szép látvány volt.
 A vásár részen én nem fotóztam, mivel semmi nem volt ami számomra nagyon érdekes lett volna. Fenn ahol már országonként volt egy-egy stand, készítettem néhány fotót. A magyar standot mutatom először..

 Itt ha jól megnézitek Magyarország folyóit ábrázolták Hidakkal. Ez volt a kongresszus témája 2012-ben. A kiírt pályázat is erről szólt, ez volt a feladat. Erre külön kellett alkotást előre beküldeni, és azt egy zsűri bírálta. A Százhalombattaiak gyönyörű képet készítettek, és az emberek közti hidakról szólt az alkotás. Sajnos hiába írták le az Öreg hídépítő történetét amely inspirálta az alkotást. Helyezést nem értEK el, de szerintem a kiállított művek egyik legkülönlegesebb alkotása volt.
 Íme:

  

 A kép érdekessége, hogy a táncosok mind vert csipkéből készültek az utolsó cipőcskéig! A kép kb. 40x60 cm. Egy részletet mutatok közelről:

 A standunkon két  útitárs bemutatót is tartott, nagyon sikeresek voltak!

 

 Az én kedvencem egy ruha volt, aminek felülről lefelé haladó csipke alkotások alkották a díszítését.A fehértől indult, feketével bezárólag, a szivárvány minden színe szerepelt rajta, és két egyforma csipkét nem lehetett találni. Ha jól emlékszem a Csehek standján volt felállítva.

Én közben egy utitárs házaspárral elszöktem ebédelni. (Karszalagunk volt, egész napra szólt, és ki-be mehettünk amikor akartunk.) Így kicsit a városból is nyugodtabban láttam egy kicsit. De el kell mondanom, hogy az egész rendezvény nagyon szép, és számomra tanulságos is volt. Mire gondolok?
Tőlem sokkal idősebbek( és nem mindig egészséges hölgyek, tolószékben, bottal, járókerettel) hatalmas mosolyokkal, csinosan, fiatalosan, sugárzó érdeklődéssel nézegették az alkotásokat. Beszélgettek, kérdeztek, álltak sorba türelmesen egy-egy árusítópultnál. Fantasztikus volt látni, hogy a kreatív élet- legyen az bármilyen tevékenység- mennyire teljessé, boldoggá teszi az életet.
Igazolta ezt az is, hogy a csoportunkban lévő asszonyok (egy kis lábdagadástól eltekintve) ugyanilyen felszabadultan, boldogan újságolták mit láttak, és mutogatták szerzeményeiket. Mindenki jókedvű volt, és örömmel zárhattuk a napot. Sikerült mindent megnézni ami fontos volt, és a vásárlás is sikerült mindenkinek. Számomra idegen "kütyüket" mutogattak, és végre megtanultam, hogy a "bot"amire fonalat tekernek az a verőke, és ha van rajta egy fából ráhúzható valami, az nem dugó, hanem az a szoknyás verőke!  Egyszóval elkezdtem az ismerkedést a csipke készítéssel, de félek hogy itt meg is állok. És végül egy csipke hegedű, ajánlom barátnőm férjének szeretettel. Én csak festeni tudtam, van aki ilyet tud!

Következő nap Mont Saint Michel a program, alig várom!

                                                                     %folyt.%

Normandia 3. rész - Harmadik napon , végre Caen...!

Elég korán ébredtünk, én még szeretek kicsit ágyban heverészni. Ildi és Erzsike ugrottak ki az ágyból, kávét készíteni, melegszendvicset gyártani. Én felkelés után nem tudok rögtön enni így bajba voltam(!)
Ó de nem veszett kárba semmi, hiszen még pizsiben voltunk amikor a hajnali kelésű utitársaink megneszelték hogy fenn vagyunk, és kezdtek szépen beszivárogni, a szobánkba. Jó illata volt a melegszendvicsnek is, így aztán később felváltva gyártottuk sorozatban, az éhes "bandának". Aki éppen nem öltözött, szendvicset csinált. Nos ezért írtam az előző részben, hogy itt nem volt kényelmes készülődés, stb. A mi szobánk volt a társasági élet központja egész idő alatt, és hol etettük, itattuk a népeket, hol nekünk hoztak otthoni gyümölcslevest,(!) reggeli "szíverősítőt" és így tovább.
A napi program Caen feltérképezése volt, és a csipke kiállításokból megnézni amit lehet, illetve érdemes. Én nem vagyok nagy hozzáértő, de a szépet nagyon szeretem, ezért lelkesen tartottam a csapattal.Néhány mondat Caen-ről.

A város Hódító Vilmos normandiai hercegnek köszönheti fejlődését, aki nehezen megszerzett hercegsége fővárosává tette az akkor még épphogy létező települést. Vilmos házasságon kívül született, ugyanakkor keményen meg kellett vívnia apja, I. Róbert hercegi címének megörökléséért. Ráadásul Flandriai Matilda hercegnővel kötött házasságához a pápa nem járult hozzá, sőt kiátkozta a hercegi párt. Vilmos hatalmas erődöt épített az Orne folyó fölé magasodó dombra, s amikor a Benedek-rendi szerzetesek közvetítésével a pápa visszavonta az átkot, engesztelésül két nagy apátságot hozott létre a városban, egyet a férfiaknak, egyet a nőknek. Ettől kezdve lett Normandia egyik legjelentősebb városa.
A második világháborúban a normandiai partraszállás után Caen elfoglalása volt az egyik első cél. A két hónapig tartó csatában a város szinte teljesen elpusztult. Hatalmas áldozatokkal, nagy erőfeszítésekkel azonban helyreállították a világhírű műemlékeket, modern várost hoztak létre a régi helyén.

Ez a városközpontban elhelyezkedő hatalmas épület a Városháza a  Abbaye aux Hommes templom mellett. Régen ez volt a férfi apátság. Később elkészült a női párja is, az Abbaye aux Dames Mindenhol a kiállítás plakátjába botlottunk, és még a Városháza is adott helyet egy kiállításnak. Ez pedig a különböző francia tájegységek által küldött gyönyörű alkotások bemutatója volt.

 Egyébként, a városban a csipke kongresszus ez évi plakátja a következő volt:

                                             Robe Yves Saint Laurent, Paris, Vogue, 1970.

1970-ben ez volt a Vogue címlapja, és most ezt választották a csipkevilág képviselőjének 2012-ben. Ahol ilyen plakátot láttunk, ott valamilyen csipke kiállítás, vagy rendezvény volt.
Azért a templomok sem maradtak ki a sorból, és az volt itt szép számmal. Az első és legnagyobb a

 Abbaye aux Hommes – Hódító Vilmos által 1066-ban alapított apátság, az apátsági templom, az Église St-Étienne, 1077-ben lett felszentelve.

 

·  Abbaye aux Dames – a férfiak apátságával egyidős női kolostor, fő temploma az Église de la Trinité, ezt csak kívülről csodáltuk meg, mert a várba igyekeztünk. A normandiai múzeumban volt kiállítás, és a vár mellett található a harmadik legnagyobb  caeni templom a Eglise Saint - Pierre
székesegyház.

A várról egy panoráma képet mutatok, nagyon érdekes és sok minden található benne, főleg kiállítások. A Normandiai múzeumot természetesen megnéztük, nagyon-nagyon régi csipkéket láttunk. Festményekkel illusztrálták régen milyen nagy szerepe volt az öltözködésben a csipkének, és komoly rangot is képviselt minél több csipkét hordtak. Akkoriban a férfiak is nagy szeretettel viselték.

                              A Normandiai múzeum .


És amit benn láttunk abból egy kis ízelítő:

Közben azért  megéheztünk és egy jó kis gyorsétteremben ebédeltünk is.Nagyon jól szórakoztunk a francia kiírásokon, étlapokon, hiszen senki nem tudott franciául. A legtöbb az volt, hogy Ildikó gimnáziumban tanult valamikor 35 éve........! Azért elboldogultunk, és nem maradtunk éhen.

Bevallom, nekem már nagyon tele volt a fejem csipkékkel, gótikus építészettel, oltárterítőkkel, és bármilyen régiséggel. Nagyon sok volt egész nap, persze közben néhányan elmentek a kongresszusi központba a magyar kiállítást felrakni. Később elmentünk értük és a busszal el szerettünk volna menni a tengerpartra, de a sofőrök "nem értették" és csak egy csatornához vittek minket egy kis levegőzésre. Ez is jó volt, de már nagyon szerettük volna látni az Óceánt. Erre még egy napot várni kellett. Azt gondolom ennyi erre a napra elég volt. Nagyon fáradtan tértünk a szállásra és lelkileg készültünk a másnapi kiállítás megnyitóra.

    Esti Caeni utcakép, nagyon furcsa és érdekes volt, hogy ott még 10 óra után is ilyen világos volt!!

                                                                    %folyt%

Normandia 2. rész - Második nap

Másnap korán keltünk, nem kértünk reggelit (amíg tart a hazai minek!) inkább gyorsan körülnéztünk a szállodánk környékén. Néhányan be szerettek volna menni villamossal a központba, de mivel 9 órai indulást terveztünk nem igazán volt értelme egy negyed óra miatt elindulni. Így sétáltunk a környéken. Természetesen a domboldalon egy templom volt, én nem másztam fel, de néhányan felmentek. Íme:

A szállodánk környékén készült fotók az alábbiak, reggel 1/2 8 körül, néhány iskolás, és a munkába igyekvők a villamos megállókban.

 Ez a szép ivókút egy jelentéktelen téren volt a járda mellett. Nekem nagyon tetszett.

Kilenc órakor indultunk tovább, és hamarosan már Franciaország útjain jártunk. Nagyon jó idő volt, kb.20-25 fok között, kellemes utazós idő. Bár a busz légkondis volt, nem volt sem melegünk, sem "hidegünk". Szokásos pihenőket megtartva, körülbelül 2-3  óra között érkeztünk Reimsbe. Itt egy órát adtak a szervezők ami nem sok, de a dómra és környékére elég volt. Sajnos mást nem is tervezhettünk, hiszen az idő volt a nagyfőnök!

Reims Franciaország gyönyörű városa, Párizstól 140 km-re van.E városban koronázták a mindenkori francia királyokat Miasszonyunk Katedrálisban. 

A dómról nem lehet egyszerűen szólni, monumentális, lenyűgöző, fantasztikus, a gótika csodája. 

Rózsa ablakait Marc Chagall tervezte, és ezeket1974-ben szentelték fel.

Mire kijöttünk a katedrálisból, persze elkezdett esni az eső, így egy sajt-borüzletbe "menekültünk". Egy másik magyar csoport is ott tanyázott , vezetőjük ügyesen magyarázta minden borról külön-külön mit kell tudni.Így várták hogy elálljon az eső. Ők már hazafelé indultak, mint megtudtuk később.

Itt is amilyen gyorsan jött az eső, úgy el is állt, de már nem volt időnk semmire így indultunk a busszal tovább.

A táj itt kicsit unalmasabb volt mint az osztrák, és német területen. Kicsit hasonlított a mi alföldünkre. Ami viszont jellemző volt, minden talpalatnyi föld csodásan megművelve.  Órákon keresztül mentünk és egyetlen elhanyagolt területet nem láttunk. Néhol tehéncsordák, egy-egy istállószerűség, de az autópálya mellett település nem volt. Ami viszont feltűnt, a kidőlt fa(villámcsapás, vagy kiszáradt) az út mellett felaprítva, felrakva szépen farakásnak és letakarva fóliával(!) Hozzáteszem a környéken lakóház nem volt. Rengeteg területen láttunk olyan növényt ami számomra ismeretlen volt, néhányan mondták az csicseriborsó ültetvény. 

Elérkeztünk Párizshoz, és a sofőrjeink hogy lássunk valamit Párizsból a belső körgyűrűre mentek. Igen-igen sokáig tartott az út, mert kifogtuk az esti csúcsforgalmat. Ugye tudjuk Párizs lakossága annyi mint Magyarországé összesen, úgyhogy ezt most megtapasztalhattuk. Sajnos a program nem tartalmazta a megállást, de nem is lett volna sok értelme hiszen Párizsra azért kell egy külön utazás!

Azért azt elmondhatom hogy láttam az Eiffel tornyot ha messziről is, és csak néhány pillanatra. Azért csak jártam Párizsban, és kész! Íme:

A középső fotón az a pici középen,az az Eiffel torony! Kinagyítva ennyi, majd legközelebb közelről.

Még hosszú út állt előttünk, számolgattunk és arra jutottunk, hogy éjfél körül érünk Caen-be a célunkhoz. A szállás miatt ugyan előző nap telefonáltunk, de azért kezdtünk izgulni. Megint a telefonálás kezdődött, most az egyik szervező hölgy ugrasztotta egy ismerősét, hogy szóljon oda jövünk, de csúszás van. Megnyugtattak, hogy semmi gond, lesz valami hely ahol kódot kell beütni, és ott találjuk a kulcsokat illetve a kártyákat, mert kártyával nyílnak a szobák. Hajaj, már rosszul hangzott, de meglátjuk. Már nagyon fáradt volt a társaság, azért az átlag életkor 50 év fölött volt jócskán. Dagadt lábra panaszkodott, és egyáltalán már nagyon nyűgös volt mindenki.

Végül megvártak minket és valóban kártyát kaptunk a szobákhoz. Háromszemélyes szobákat kaptunk, elég pici volt, de tiszta, és az árhoz képest elfogadható. Egy kis előtérből nyílt két szoba, de mindenki külön-külön részt kapott, jó volt, mert nem zavartuk egymást. Legalább is azt gondoltam akkor, mekkorát tévedtem! Másnap amikor négyen ültek az ágyamon rajtam kívül, már tudtam ez nem a pihenések útja lesz. De milyen jó hogy így alakult, de ez már a harmadik nap története. A kártyákkal is volt kaland de ez is a folytatásban. 1800 km-re otthontól, szép eredmény, szép út, nagyon sok szép látnivaló eddig, és a java még hátra van.

Most sem kellett ringatni senkit, beájultunk az ágyunkba, és már aludtunk is!

                             /Reimsi utcarészlet/                                          

                                                          %folyt.köv.%