Szabadon és bezárva

A kertünkben sok fenyőfa, bukszus és hatalmas orgonabokor van. Nagyon sok kismadár jár hozzánk, főleg rigók, cinkék és néhány szarka is előfordul. Novembertől kapnak egy kis ennivalót, magokat. Eddig műanyagpalackból készült etetőből ehettek. De a férjem unokaöccse felajánlotta, hogy készít nekem szép madáretetőt! Nagyon megörültem és múlt héten elhoztuk, diópáccal befestette a férjem, és feltettük a másik helyére. Büfé helyett most egy éttermet kaptak!

Nem zavarta őket a változás, örömmel járnak tovább az ingyen kosztra. Nagyon szeretem nézni, ahogy csipegetnek, a rigók már olyan szelídek, ha kinn vagyunk sem repülnek el.
A másik címben jelzett téma az én hóbortom. Valamelyik kedvenc blogomon láttam gyönyörű kalitkákat, amibe persze nem madárka, hanem virág volt. Azóta áhítoztam utána, de sehol nem láttam megfelelőt.Talán egyszer valamelyik Boszorkányboltban, de olyan méregdrágán, hogy elvette a kedvem. Verőcén van egy szuper lakberendezési üzlet, ahol régiségektől kezdve minden van. Két hete bementünk a barátnőmmel és mit látok csodás kalitkát ! Ott lógott az üzlet közepén, és még az ára is "emberi" volt. Mivel nem úgy készültem a barátnőm intézkedett félretették, és szövetkezve az urammal tegnap "meghozta a Télapó", azaz érte mentünk Vácra mert a barátném megvette időközben.
Persze az volt a feltétele, hogy nem tehetek bele élő madarat! (nem is akartam) Ezért kaptam egy kerámia "hosszúcsőrűt" aki most a kalitka közepén üldögél. Egyébként egy Gödi keramikus művész készíti, Vertel Andreának hívják, csodás dolgai vannak.

Íme a kalitkám:

Én is teázom...!

Néhány blogon olyan szép fotókat láttam, teázásról, kávézásról, és egyéb szép tárgyakról. Nagyon szeretem nézegetni az ilyen blogokat és néha mentek is le fotókat. De rájöttem hogy néhány fotót én is tudok készíteni, csak körül kell néznem a tálaló vitrinben. Igaz nem teljes készleteim vannak, de örökölt néhány kedves és szép darab akad köztük. Például egy osztrák" Edelstein" "Mária Terézia" porcelán készlet maradványai,  pár csésze egy kis tányér és a cukortartó. Nagyon szeretem és amíg volt a Galgamácsai házunk sokat használtam ott.
Most itt is elővettem és tegnap délután a teraszon így teáztam!

Régiség.......

Tervezem egy ideje a lomtalanítást. Apró lépésekben sikerül is, és nagy örömömre előkerülnek az "eldugott" kincsek is. Tegnap az összes, ruhát, kabátot kinőtt és megunt dolgot, amit még egy körre eltettem, sikerült bezsákolni, és megy kedden reggel a Vöröskeresztbe. Én nem kínlódok eladással, (pedig sok jó minőségű cucc van benne).Hiszem hogy jó helyre kerül, és én így tudok adakozni.
Egyszóval előkerült nagymamám konyhai mérlege! Kicsi koromban olyan sokat játszottam vele!

 Volt egy kis dobozban súly is hozzá, de azt nem találom. Lehet hogy a műhelyből kerül majd elő. Ez a mérleg piros volt, és szép réz tányérok csücsültek a két oldalán. Apukám annak-idején a szőlőpermetezésnél méricskélt vele. A festés nagyon megkopott, így gondoltam egyet, és átfestettem.

A tányérok egészen feketék, zöldek voltak. Kézfájásig súroltam, de csak majd apródonként tudom rendbe tenni. Szándékosan nem szépen festettem, mert azt akartam, hogy kicsit kopottas legyen.

 Szerencsére a festék is úgy akarta, mert repesztőlakk nélkül is repedezett lett.
Végül a teraszomat díszíti, nagy boldogságomra!

Csajos vasárnap

Gerbi-Évával felkerekedtünk vasárnap és kimentünk a Gozsdu udvarba. Nagyon jó kis vásár volt, fiatal kézművesek , művészek alkotásai.Sajnos kicsit hűvös volt, majd jó időben több időt el lehet itt tölteni. Néhány szó az udvar születéséről:

A Gozsdu-udvar a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között hét négyszintes épületből (4800 m²) és hat udvarból áll, amelyhez hozzáadódik a Holló utca 10. szám alatti, szintén négyszintes épület. Az épületegyüttest a román nemzetiségű Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) ügyvéd végrendelete alapján1870-ben létrehozott Gozsdu Alapítvány építette 1901-ben, Czigler Győző tervei szerint.   A tágabb városrészt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A Gozsdu-udvar összesen 60 000 m² beépített terület foglal magába, és az épületegyüttes földszintjén a 200 méter hosszú sétány körül 12 000 m² kereskedelmi területtel rendelkezik. Az épületegyüttes áll 7 régi, eredeti épületből (számozásuk I-től VII-ig), melyek 6 udvart fognak közre (A-tól F-ig), valamint egy új épületből, amely a IV-hez dilatációs réssel csatlakozva a Holló utcáig ér, illetve a Holló utca 6-tal acélszerkezetű gyaloghídon kapcsolódik össze. A sétány a Király utca és a Dob utca között teremt összeköttetést. A passzázst a Madách sétány keresztezi a C udvaron keresztül a Holló utcáig. Az eredeti hét épület része volt a második világháborúban Pesten kialakított gettónak.

A beruházó 249 luxusszínvonalú lakást tervezett kialakítani a 8 épületben (127 a régi, 122 az új épületekben), melyek többségét külföldi vásárlók vették meg befektetési céllal.

A kávézók, éttermek, galériák és exkluzív üzletek mellett a Holmes Place wellnessláncnak is lesz itt központja. A Holmes Place mozgásstúdiót hoz létre, benne 186 négyzetméteres fogadószinttel, üvegfalú látványlifttel és egy nagy belmagasságú, 1466 m²-es térrel. Több fitnesz‑ és kondicionálóterem, különböző típusú szaunák és gőzfürdő, valamint úszómedence épül.

A Gozsdu épületegyüttes részét képező Holló utca 6. szám alatti épületben parkolóház fog működni.

Jelenleg az épületegyüttes nagy része lakatlan, ami az elhúzódó kivitelezési munkáknak köszönhető (2006 késő őszétől húzódik az építési munka átadása). A földszinten – és nyáron az udvarokban – kávézók, éttermek és kiállítótermek működnek. ("Wikipédia")

Érdekes volt látni a szép épület együttest, és itt-ott a régi még fel nem újított részét. Azzal vajon mi lesz?
Néhány fotó, Éva nem hagyta magát fényképezni, így csak rólam láttok fotót (amit Éva készített) és néhányat amit én készítettem.

 Alul szép, felül....?

Végig alul nagyon kellemes, szép, sok kávézó, étterem, de kiadó helyiségek is vannak szép számmal.

A kávézó cégtáblája volt a kedvenc, és persze a selyemfestő hölgy , akinek a blogját már itthon is megnéztem.

Folytattuk a napot az "Ikejában", már félig összeírtam mit szeretnék a teraszra, mert gyönyörűvé szeretném varázsolni, mivel a burkolása készen lett végre! Egy kis előzetes róla:

Beszereztünk egy-egy kis virágtartót, én még egy szép kis virágot is tettem bele!

Jót ebédeltünk, és el is szaladt a délután. Még a Westendben az Yves Rochernél  "felmarkoltam" a szülinapi ajándékom(egy bizsu nyaklánc kb. 123 db van már itthon) és haza indultam.
Merem mondani, hogy jól feltöltődtem, (Évával nagyon jókat tudunk nevetni) ami rám fér, mert sajnos van olyan ami csak csapolja az energiámat.

Adventi koszorú története

Akkoriban, amikor még varázslókban, boszorkányokban, rossz tevő lelkekben és rég elfeledett Istenekben hittek az emberek, akkor született meg a varázskör gondolata. Szalmából, fűzfavesszőből, zöld fenyőágakból fontak koszorút, amit aranyszínű és vörös szalagokkal díszítettek. A piros az élet színe volt, a zöld a termésé, a sárga és az arany pedig a fényé. A kör, vagy jelen esetben a koszorú az örökkévalóság jelképe volt, és a soha el nem múló, meg nem törő varázserőé is.Úgy tartják, hogy a kör egyben szimbóluma az örömnek és a felszabadultságnak is, szerkezetét tekintve pedig igen ünnepélyes forma. Adventi koszorúval díszíteni otthonunkat igazi öröm, nem csak azért mert mutatós dísz, hanem azért is, mert a gyertyák vasárnapról vasárnapra való meggyújtása segít lelkileg felkészülni az év talán legszebb, legszentebb és legbensőségesebb ünnepére. Azt gondolták, hogy az efféle „szent” koszorúkkal elzárhatják a házat a gonosz szellemek elől . Ez az ősi pogány varázslat feledésbe merült az idők során. 1838-ban azonban egy keresztény férfi,  Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész felújította. Ő volt az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban. Készített egy óriási csillárt a ház egyik termébe fából, s minden nap újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba az istentisztelet idején. Ez a kedves ötlet hamar követőkre talált más gyermekotthonokban is. Minden évben egyre szebben díszítették fel a koszorúkat. 
1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, s ne huszonnégy gyertyát helyezzenek rá, hanem csupán négyet, ami a négy adventi vasárnapot jelképezi. A koszorú így végül olyan kicsi lett, hogy a lakásokban és a családi házakban is helye lett, s hirdetheti a közelgő karácsony örömét.Németország protestáns vidékein az első világháború után már minden családnál volt advent idején adventi koszorú. Ezt az új szokást fokozatosan követték a keresztények is. Azonban csak az 1950-es évektől vált általánosan elterjedt.

Kb. 20-30 évvel ezelőtt találta ki egy kertész, akinek jó üzleti érzéke volt, hogy ő is újít az ősi szokáson, s ablakokra és ajtókra való kis koszorúkat készített. Igen gyorsan követőkre talált. Bár a legtöbb helyen már elfelejtették, hogy miért kör alakú a koszorú, s miért vörös és aranyszínű szalaggal díszítjük őket, a kedvenc formák és színek napjainkig fennmaradtak.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

• Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
• zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
• Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
• Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya).

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt.) A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.
 Az adventi koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színben jelennek meg a hagyománytisztelőknél, a katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.

A hagyomány szerint viszont, az adventi koszorú akkor az igazi, ha egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila színű gyertya van rajta. Minden gyertya egy - egy angyalért ég, akik advent idején az égből leszállnak a Földre és mindent megtesznek azért, hogy még szebbé, még boldogabbá, még meghittebbé varázsolják az ünnepet.
Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Ha saját magunk készítjük nagyon sokféle módon tehetjük. Szerintem a lényeg hogy jó érzésünk legyen ha ránézünk, és örömteli szívvel várjuk az ünnepet!

                                                                                                                                                                                                                                                                       forrás:http://www.hotdog.hu/ 

Reményik Sándor: Ne ítélj!

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

1939

Új blogruci

Ez már nemcsak háttér, hanem teljesen új ruha.Köszönet Tinának és főleg Atyusnak. Az Ő leírását megkaptam és nagy bátorsággal leváltottam a régit! Még a dátum nem működik de remélem ebben is kapok segítséget. Tavasz itt van, az a megújulás, én is egyfolytában újulok! Más frizurám lett, és miután megtudtam hogy nem jó színeket hordok, hát néhány új előnyösebb színű darabot be kell szereznem! Sajnos nem az enyém "Viktória Beckham" pénztárcája, így azért mindez időbe telik! És még a tornát el sem kezdtem, pedig fogom! A séta már működik, újra tudom a környező utcák nevét, amit sikerült elfelejteni, amíg nem laktam itt, hanem a lakótelepen!

No most ennyi, majd jövök az új színleírással, és sok családi eseménnyel!

"Hóvirágzás"

Hóvirágzás Kicsi szívem dallamára Rügyet bont a hóvirág, Pici fejével kitekint: Óh, de szép ma a világ. Nyújtóztatja zöld levelét, Érzi, itt a kikelet, Gondolkodik, mit is tegyen, Kinek hozzon örömet. Szívzenémre táncba lendül, Ropva hívja társait, Kis csokorba perdül-fordul, Összebújnak szirmaik. Lelkesedve vigadoznak, Cseng-bong a szívmuzsika, Giling-galang, Neked adom: Boldogságom záloga.
	Bíbor Kata (2009. január 28.)