Igen, bizony. Szombaton kis vásárlás után, mintegy felmentő seregként mentünk Andrisért. Mami egyedül volt délelőtt a két gyerkőccel, és még a TV szerelők is boldogították.Mindez nem lett volna gond, ha Lizikémnek a két nagy foga nem egyszerre jönne, és egyfolytában sír, vagy nyűglődik. Egyszóval elhoztuk Andrist és nálunk volt estig. Most a sakkozás lett a téma, alaplépéseket én tudom, de nem vagyok nagy játékos. Papa tud sakkozni, így hát Ő volt aki Andriskával gyakorolt. Tökéletesen végig mondta ki hogy és hová léphet, és hiba nélkül felállította a bábukat is. Ó és persze közölte, hogy ő a fehér színnel játszik, persze tudjuk, az kezd! Igen azt hiszem jó lesz gyakorolni, mert jövő hétre már előbbre fog tartani mint amit mi tudunk!
Lehet hogy a következő ajándék ez lesz???
A másik amin sokat mosolygunk, mindig mindent ami megmarad evés után, vagy édesség azt haza kell vinni. Mindenre rámutat és közli ezt hazavihetem? A dédinél látott egy üveg lekvárt, közölte vegyed ki a felét, a többit hazaviszem! Nagyon jópofa, nem elveszett gyerek! (Ja a lekvárról tudni kell, hogy amit befőztem mindig elosztom, mindkét gyerek kap, így náluk is van a szekrény tetején néhány üveg "nagyi"lekvár)
Most Dédi vacsoráját "vámolta" meg, hazamenetel előtt.
Egyébként, olyan szépen viselkedett,(számítógépes játékot szó nélkül hagyta abba) olyan nagy fiú már, hogy azt hiszem egyre többet lesz itt, mert nagyon jókat szórakozunk, és ki kell használni amíg Ő is szeret velünk lenni. Olyan gyorsan megy az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése