A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

20110705

Sűrűsödnek a dolgok....

Keveset írok a blogokra, bár az alkotások azért felkerülnek, a megfelelő helyre. Múlt héten volt egy szülinapunk, Papa 64 éves lett.Családilag ünnepeltünk a közeli kisvendéglőben, gyerekekkel, unokákkal megfelelő csatateret hagyva magunk után. De nagyon jól sikerült, néhány képet mutatok:





A másik amiről mesélni szeretnék, hogy a napi háztartási feladatok, unokázás, és kreatív tervek mellé egy felkérést kaptam. A felkérés az Uray György pinceszínház vezetőjétől érkezett. Egy új őszi bemutató ruha terveit és snittjeit kell elkészítenem. Ez szigorúan művészetpártoló társadalmi feladat, de én ilyenre nem mondok nemet. Mindig volt az életemben kisebb -nagyobb tevékenység ami nem anyagi haszonnal járt, egész másfajta fizetség az amit ezért kap az ember lánya. Mikor a gyermekeim iskolások voltak ott segítettem sokat, és tevőlegesen is részt vettem sok mindenben (kirándulás, függöny varrás, ballagó ruha varrás, divatbemutató szervezés, kiállítás szervezés, stb) Aztán dolgoztam már a pinceszínháznak is. Most megint megteszem amennyi az erőmből, időmből lehetséges. A modellterveket megosztom Veletek:








A szabásminta készítés, és szabás még ezután lesz.Az októberi bemutatóról majd beszámolok.

Közben a "scrap társadalom" készül a hétvégi táborra.Sajnos én nem tudok menni, de a "névjegykártyát-STEK kártyát azért elkészítettem 33 db-t! Egy dobozban elküldtem, remélem én is kapok ugyanennyit visszafelé! A doboz tartalmát majd a Szinek szigetén mutatom, hétvégén.


A kártyák leszállítása közben randiztunk Gerbi Évával. Elkísért, és jól bevásárolt a Rayherban! Előtte mondogatta, hogy neki nem kell semmi. Nem tudom mi lett volna ha kell!!!??? Én a lánykámnak és barátnőmnek vásároltam, de azért néhány apróság csak beugrott nekem is! Főleg azért mert egy nagy projektbe szeretnék kezdeni. Egy nagy albumot készítek az összes külföldi utamról.Persze csak érintőleges fotókkal, és sok kommenttel. Erről is a megfelelő helyen majd értesültök, de az még később lesz. Mutatóba csak annyi hogy itt a a térkép, amin a jelölések megmutatják kalandozásaimat.


És akkor még nem beszéltem a két kiállításról amire készülni kellene, aztán nyár van és kicsit nyaralni is mennék. No most ennyit magamról! És még mennyi dolog amiről írni szeretnék, mert foglalkoztat! No majd lépésről-lépésre.
Köszönöm hogy itt jártál, további szép hetet!

20110213

Kiállítás



Szeretettel várok mindenkit a kiállításmegnyitóra február 18.péntek 18 óra Dunakeszi József Attila Művelődési ház. 




Térkép itt.

Térkép,megközelíthetőségek:
Szélességi fok: 047° 38' 44.16 N   Hosszúsági fok: 019° 07' 58.99 E



Vonattal érkezőknek a Dunakeszi Gyártelep állomáson kell leszállni, busszal érkezőknek pedig a Dunakeszi Templommegállónál kell leszállni.
Autóval Budapest felől (  2- es úton) a negyedik közelekedési lámpa után jobbra fordulva ,a vasúti aluljáró előtt balra kanyarodva található a Művelődési Központ. Vác felől pedig az első közlekedési lámpa után jobb oldalon található három tízemeletes után rögtön jobbra fordulunk , majd kétszer balra átjövünk a kereszteződésen és a vasúti aluljáró előtt balra fordulva található a Művelődési Központ.



20110122

Január 22-e Kultúra Napja



A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek,  felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi é szellemi értékeinket.


A Himnuszról:





188 éves Nemzeti HIMNUSZUNK

188 éve, 1823. január 22.
-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor..

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá - három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza. A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a
 Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk .



A fenti idézetet körlevélben kaptam, és úgy éreztem ennyit belőle idézhetek a blogomon. Van folytatás, de az már nagyon politika, amit viszont kizárok a blogjaimról.
A kultúra napja viszont mindenképp megemlékezést igényel!


A Himnusz kottája.