„Jön a karácsony, a béke, a szeretet ünnepe. Érdemes felkészülni rá kicsit másképpen, mint eddig szoktunk. Kívül nincs béke. Benned, belül béke van? Nagyon sok családban sajnos nem úgy alakul a karácsony, ahogy szeretnék, amire vágytak, amit elvártak. A szeretet ünnepe mára már elvesztette a valódi jelentését. Túlhajszoltak vagyunk egy elvárásokkal teli világban. Közben észre sem vesszük, hogy megváltoztunk. Megváltoztunk attól, hogy felnőttünk, hogy igyekszünk felnőtt módjára viselkedni, megfelelni, és felnőtt módjára elvárni is. Mert bizony mi is elvárunk, nem csak mások várnak el tőlünk, és mi is műkedvesek vagyunk, és műörömöt tudunk csak mutatni, adni sokszor, mert a valódihoz már sem erőnk, sem energiánk nincs. Van még egyáltalán igényünk a valódi béke és szeretet érzésére? Felismerjük, ha szembejön? Tudunk még egyáltalán valódi békét és szeretetet adni és kapni? Képesek vagyunk rá? Amíg bennünk nincs meg valami, addig abból adni sem tudunk. Ha üres a zsebünk, abból nem tudunk adni másoknak. Ha nincs bennünk szeretet magunk felé, ha nem tudjuk szeretni magunkat, akkor hogyan tudnánk szeretni másokat, miből adnánk másnak a nincsből? Ha nincs bennünk béke, harmónia, akkor miből gondoljuk, hogy tudunk békés, harmonikus légkört teremteni. A semmiből adni is csak semmit tudunk. Ahhoz, hogy adni tudjunk, először nekünk kell, hogy legyen. Először magunkban kell megteremteni a szeretetet, a békét, a harmóniát”.
Pedig a nagy író és gondolkodó Goethe szerint adni mást is lehet.
“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

2 megjegyzés:
Nagyon szép kis blogot készítettél. Igen, ilyenekre is szükség van. Néha úgy érezzük gondolatainkat meg kell osztani mindenkivel, valakivel. Ebben az elgépiesedett, hajhász világban sokszor elmegyünk egymás mellett és nem vesszük észre, ha valakinek segítő kézre van szüksége. Sokszor elodázunk dolgokat "majd holnap, majd később" és van amikor már nincs holnap és nincs később. Nagyon sajnálnám, ha ez a blog a későbbiekben már nem nyilvános lenne, de mosdt kíváncsian várom az új bejegyzéseket.
Ildikó! Örülök hogy jöttél, és ha én mehetek hozzád, és írsz nekem később is, akármilyen lesz a blog Te biztos olvasóm lehetsz!
Megjegyzés küldése