20111226

Családra várva




Már 23-án is ünnep volt, mert Andris majdnem az egész napot nálunk töltötte. Köhög szegénykém, de szerencsére ettől nagyobb baj nincs. Játszottunk sokat, így a sütés amit terveztem elmaradt, és a káposzta főzés is másnapra maradt. Nem sajnáltam, jó volt így. Másnap délután Mamiékkal bábszínház volt a program (meg Apának előtte a fa díszítés. Talán ez az utolsó Karácsony amikor még Andris elhiszi az angyalkát! Így 24-én , szent este azért volt vendégünk, mert Lizi a bábszínház ideje alatt nálunk "ünnepelt". Nagyon édes ,bújós időszakban van, jól el lehet Vele lenni. A Dédivel  hármasban vacsiztunk, ezt a kis lánykánk átaludta.
A családi ünneplés 25-én volt, ebéddel egybekötve. Ami most nem sikerült az a fotózás, mert Zolcsi végig videóra állította a gépet. Mivel az egész videót nem raknám fel, így karácsonyi fotók nem nagyon lesznek. Sajnos! Még talán Tina lányomék gépén van valami. Azt hiszem ezt a dolgot mostantól kézbe kell vennem!
Röviden minden nagyon jól sikerült, de most talán a legnagyobb meglepetés minket ért. A nagy családi szervezkedés végeredménye egy új nagy számítógép, amivel már nem lesz semmi problémánk! Gáborkám régóta mondogatta, és most összeszervezték. Még Tündi szülei is beszálltak a családi összefogásba, ami külön megható számomra, és nagyon köszönjük itt is! Nagyon köszönjük gyerekek, jól esett nagyon a figyelmességetek!
Az ünnepi étkező várva a vendégeket. (Sajnos az asztal sem lett lefotózva)



Azért egy fotót teszek ide, ami Picur jóvoltából megörökíti a Karácsonyi hangulatot.


www.szilvifoto.hu

20111221

Gének játéka

Mióta Andriska megszületett sokat nézegettük a régi fotókat, mikor melyik időszakában kire hasonlít. Ugyanezt játszottuk akkor is amikor Tina és Gábor is kicsi volt, de kevés fotó lévén, nem sok hasonlóságot fedeztünk fel. Lizával most persze megint játsszuk ezt, és néha megdöbbentő felfedezéseket teszünk. Persze ez mindig egy bizonyos életkorra vonatkozik, és ha lenne több fotóm a Papáról, vagy itt lennének az Apuka(Zolcsi) családi képei akkor lehet hogy még több érdekességet lehetne összeszedni. Most ezt találtam és megörökítem, hiszen egy-két hónap és már lehet hogy nem ezt fogjuk látni.
A fotón anyósom látható, és mellette Lizi legújabb fotózási képe. Nekem megdöbbentő a hasonlóság. Ha majd kapok egy nagy felbontású fotót, kicserélem, mert ezt most csak a Fb-ről csentem el. Szóval a Nagypapai Dédire azt hiszem most nagyon hasonlít a kis aranyom!



És mutatok még valamit, ezen Andriska, Mami(Tina lányom) és a Nagyi azaz én vagyok.Itt az életkor közel azonos. Érdekes nem?


Kinn és benn.....

Megjött a hóóóóó! Megmarad-e Karácsony estig nem tudni, de jó volt kinézni a meleg szobából!




A benti üres vázákba pedig egy kis fenyőág, tuja, és bogyó, valamint borostyán került.




20111214

Mindennek eljön az ideje....

Nagyon szeretem az étkezőmet, ami a konyhával összenyitott, egyterű lakrész. Pár éve minden vágyam egy üvegasztal volt, annyira tetszett a filmeken, különböző fotókon. A házfelújításkor végül beszereztünk egyet, és látványra nem is volt annyira rossz.


Igen, de sokáig ülni mellette a fém székeken, nem barátságos! Illetve nem is ez a jó szó valóságban kellemetlen. Az asztal hideg, a fémszék hideg még nyáron is. Valamint sötét, mert mióta a teraszt befedtük amúgy is sötétebb van. Mindezek miatt, meg más számos egyéb ok miatt eldöntöttük, ha sikerül eladni az üvegasztalt a székekkel, lesz másik. A fenti fotót elküldtem Éva barátnőmnek tegye fel ahová Ő szokta az eladni valókat, valamint a fiamnak Ő meg a "vaterát" részesíti előnyben. Gondoltam ilyenkor úgysem ezt fogják megvenni. majd egyszer talán elviszik.
És láss csodát! A fiam másfél hete felrakta, és már az elmúlt vasárnap jelentkezett a vevő, aki tegnap el is vitte! Remélem Ő élvezni fogja!
Bevallom én már egy ideje szemezgettem egy-két asztallal, székkel, de nem sok reményem volt! Ez tegnap megváltozott, így az egész napom bútorboltok nézegetésével telt. Találtam sok mindent ami illik a tálaló szekrényhez, de minden olyan monstrum nagy ebédlőbe való. Mindegy ma elindultunk, és egy-két kitérő után végül az Ikeában kötöttünk ki. Kicsit féltem hogy a férjuram mit szól ahhoz ami nekem ott tetszik. De miután közölte, hogy bízik az ízlésemben, és különben is a lényeg hogy legyen(!) asztal és szék amiről nyugodtan megeheti az ebédet, vacsorát én már tudtam mit veszünk meg.
Először a leárazott részhez mentünk, megnézni mi van ott. És nem hiszitek el 6 db fehér szék árválkodott ott, szinte semmi hibával 2/3 áron! Tudtam hogy ez engem várt!

Ahogy az eladás egy hét alatt sikerült, mert itt volt az ideje, most a székek vártak rám. (Az igazsághoz tartozik, hogy hat széket most az eredeti árán nem biztos hogy megvettem volna) Irány fel az asztalokhoz, a kecses kedvenc asztalom ott volt, megnéztük és már el is dőlt a dolog.

Az asztal lapra szerelt, bíztunk benne  hogy a lehajtott hátsó ülésre befér valahogy. Igen mert a haza szállítás kb. 15000 ft lett volna, és ez nekem kicsit sok. Igen de mi legyen az összeszerelt székekkel. Férjem-uram azt mondta valahogy elvisszük, persze kétszer kell fordulni.(még mindig olcsóbban megússzuk a benzinnel)
Így is tettünk hazavittük az asztalt, és ebéd után visszamentünk.A székek türelmesen megvártak, én "óvatos duhaj" módjára csak négyet vettem meg először és azt betettük az autóba. Nézegettük mi legyen, mondom én egyet az ölembe az első ülésen elviszek, de mi legyen a hatodikkal? Abba maradtunk vegyem meg még mindkettőt majd valahogy megoldjuk. Így is lett, de azt le kellett volna filmezni amit mi műveltünk az öt székkel, mire a Fiat panda hátuljába "beszuszakoltuk" Őket. Aztán az sem volt egyszerű, hogy én az ölembe vegyek egyet, eléggé útban voltak a lábai, az ülése pedig a hasamba nyomódva.Végül azért sikerült, hátsó ajtó csak lehajtva, és így "lábujjhegyen" haza fuvaroztuk! Mit mondjak jó kaland volt, Papa összeszerelte, és nagyon jól mutat, és jó üldögélni a széken nem hideg, nem magas az asztal és egyáltalán nagyon tetszik!


 A két pótszék csak akkor kerül be ha sokan leszünk, mert így tágasabb az étkező. és világosabb is.
Köszönöm hogy itt jártál, és velem örülsz, további szép hetet!

20111212

Karácsonyi készülődés folytatódik

Már a konyha is lassan rendben lesz, szekrény lemosva(Papa jóvoltából). Így a sarokrészt feldíszítettem. Vettem két Jácint virágot is mert azt is szoktak Karácsonyra kihajtatni.


Az egyik az ablakba került, a másik az új polcra.



Kicsit izgalmassá vált az életünk karácsony előtt. mert meghirdettem az üvegasztalomat a hat székkel, hogy eladom. Sok helyet foglal, és egy kinyitható asztal sokkal praktikusabb. Állítólag megvették, ma mondta a fiam! Persze bele kell nyúlni a pénztárcába, az új megvételéhez, de kibírjuk valahogy. Régen bele voltam szeretve az üvegasztalba, de már kiszerettem belőle, változik az ember. Úgyhogy ha karácsonykor asztalhoz szeretnénk ülni akkor valamit még venni is kell, ha ezt elviszik.
Kérek egy adag drukkot, a lebonyolításhoz!


Okvetlenül szeretném megjegyezni, hogy a díszítést nem teljesen magamtól találom ki. Nagyon sokat járok Norvég, Svéd és egyéb blogokon. Az oldalsávomban található néhány. Ezeket formálom a magam lehetőségeihez, és hogy mihez jutok hozzá. Ma például az utolsó gyertya szurkálós alátétet találtam a Tescoban az almákhoz! Olyan sokszor járok így. Végül ami ötlet megtetszik, valahogy mindig megvalósítom!
Az pedig hogy a fénykép van központban, gondolom érthető.

20111211

Tanulunk sakkozni...


Igen, bizony. Szombaton kis vásárlás után, mintegy felmentő seregként mentünk Andrisért. Mami egyedül volt délelőtt a két gyerkőccel, és még a TV szerelők is boldogították.Mindez nem lett volna gond, ha Lizikémnek a két nagy foga nem egyszerre jönne, és egyfolytában sír, vagy nyűglődik. Egyszóval elhoztuk Andrist és nálunk volt estig. Most a sakkozás lett a téma, alaplépéseket én tudom, de nem vagyok nagy játékos. Papa tud sakkozni, így hát Ő volt aki Andriskával gyakorolt. Tökéletesen végig mondta  ki hogy és hová léphet, és hiba nélkül felállította a bábukat is. Ó és persze közölte, hogy ő a fehér színnel játszik, persze tudjuk, az kezd! Igen azt hiszem jó lesz gyakorolni, mert jövő hétre már előbbre fog tartani mint amit mi tudunk!
Lehet hogy a következő ajándék ez lesz???


A másik amin sokat mosolygunk, mindig mindent ami megmarad evés után, vagy édesség azt haza kell vinni. Mindenre rámutat és közli ezt hazavihetem? A dédinél látott egy üveg lekvárt, közölte vegyed ki a felét, a többit hazaviszem! Nagyon jópofa, nem elveszett gyerek! (Ja a lekvárról tudni kell, hogy amit befőztem mindig elosztom, mindkét gyerek kap, így náluk is van a szekrény tetején néhány üveg "nagyi"lekvár)
Most Dédi vacsoráját "vámolta" meg, hazamenetel előtt.
Egyébként, olyan szépen viselkedett,(számítógépes játékot szó nélkül hagyta abba) olyan nagy fiú már, hogy azt hiszem egyre többet lesz itt, mert nagyon jókat szórakozunk, és ki kell használni amíg Ő is szeret velünk lenni. Olyan gyorsan megy az idő!



20111209

Apró örömök, avagy "átlagos" napjaink

Futnak a napok és készülgetünk a Karácsonyra. Én ilyenkor is "fellélegeztetem" a lakást,(sok mindent kirakok, kidobok, elajándékozok) aztán körberakom a kis díszekkel. Mindig van új, de előkerülnek a kedves régiek is. Ma a nappali függönyét szedtem volna le, amikor látom a kapunál a lányomat, Lizivel. Nem volt telefon, egyeztetett program. Öröm annál inkább! Annak ellenére hogy egy városban lakom mindkét gyerekemmel nem találkozunk mindennap. Az unokákkal és így Tinivel gyakrabban, de Gábor fiammal sokkal ritkábban. (férjem még nagyobb bánatára)
Szóval a lányom nekem is készített az új kreációiból, és nem Karácsonyra kaptam, hanem ma elhozta. Igazán szuper, és úgy döntöttem, hogy én is felvehetem, ez nem korfüggő, inkább stílus kérdése.
 Mutatom:



A nyakbavaló teljesen jó méretű, szuper! Köszönöm szépen!

Közben persze Lizi teljesen egyedül gyalogol, és Papával örömködtek egyet. Olyan szívet melengető amikor Tina mondja, hogy már amikor megáll az autóval Liza mondja, "Nyanyi", Papa. És persze szalad egyikünktől a másikig, és ölelget. Mesél, persze nem értjük, de már egy-egy szót lehet azonosítani. És amikor Dédit meglátja szinte repülne! Olyan érdekes hogy mennyire megérti egymást az idős dédimama és a pici kislány.
Egy külön világ az övéké, és bármilyen nehéz már egy 85 éves élete, szerintem ez a szeretet egy pici lélek részéről mindent megér. Nagy ajándék, hogy ezt megérhette az Anyukám.
Igen mindkét gyermek ha itt van mindig eltölt egy kis időt a Dédinél, és külön szertartásaik vannak már. Hol a csoki, a keksz,a lekvár amit Andris nagyon szeret, stb.
Eldöntöttem, hogy mostantól mindent leírok, mert ki tudja mire fognak emlékezni, és máshonnan nem sokat tudhatnak majd arról mi történt ha velünk voltak.
Ma Lizikém még kicsit hőemelkedéses volt,(két nagy foga egyszerre jön most) így nyűgösebb is.Azért elcsaltak Mamival egy kis turkálásra Gödre, majd Fótra. Jaj nagyon szép karácsonyi kis ruhát, kardigánt, és flitteres cipellőt találtunk a kisasszonynak! (Azért Andriskának is nézek majd valamit, itt nem volt) Fóton meg mi vásároltunk Tinivel magunknak, naggggyon jó pulcsit, és egy "tapadós gatyót" találtam. Olyan olcsó volt és szinte új!


Lizi még nem szeret "shoppingolni" többször sírva fakadt, de kicsit nyűgös is volt a foga miatt, meg unja magát. Ilyenkor mellé guggolok és rögtön simogat és elhallgat.Nagyon aranyos!
Utolsó állomásunk a Fóti cukrászda volt, a Bundiner ahol mindketten jól feltankoltunk és ma "édes délutánt" tartottunk.
A takarításból csak ablakpucolás és függönyfelrakás jutott mára, de jó csere volt!
Holnap Andriska lesz nálunk, jól szórakozunk remélem!