Lizi és a Halloween

Fotót Tina blogjáról "loptam", nagyon-nagyon édes a kis tigris ruhában!

"Tízmilliószoros nap" - hangtálak

A sok betegség és rossz után lassan egyenesbe kerülünk. Még van ami nem múlt el teljesen, de teszünk érte. Nagy segítség volt egy barátnő, Zsuzsi aki anyukámnak segített energiával, és eredményesen! Magamról annyit, hogy megint elkezdtem a Széchenyibe járni, és találkozni számomra fontos, érdekes barátokkal. Járok a rajzkörbe, és nagy örömömre több barátnőt is sikerül odacsábítani, és aki már ott van nem csalódott. A mai napról több helyen is olvastam a következőket:

A tibeti "nagy" Buddha napokat hívják tízmilliószoros napoknak. A tibetiek szerint évente négy ilyen nap van: az első holdhó 15., a negyedik holdhó 15., a hatodik holdhó 4. és a kilencedik holdhó 22. napja. (A tibeti újév első napja február 25., ekkor van az első holdhó.) Tízmilliószoros napok 2010-ben: Február 28. vasárnap Május 27. csütörtök Július 15. csütörtök Október 29. péntek

További részletes leírás ITT és a Tündérligeten.

Tina meginvitált egy hangtál meditációra. Nem sokat tudok erről, de gondoltam megnézem valóságban. Mivel összejött ezzel a nappal, kíváncsian és örömmel mentem Fótra a Jóga stúdióba. Egy takaróba burkolóztunk, és kényelmesen fekve vártuk a történéseket. Elég sokan összejöttünk, de még éppen jól elfértünk a helyiségben. Amikor a tálakat megszólaltatták valami csodálatos hangorgia kezdődött, ami később elcsitult, majd visszatért különböző módon. Én a rezgéseket is teljesen éreztem, végül is ez egyik lényege. Később ellátogattunk a kívánságok kútjához a fantáziánk és a meditáció segítségével. Fantasztikus utazás volt a hangkísérettel. Végül megismerkedtem egy esőcsináló bottal ami vízcsobogás hangját utánozza. Nagyon jó volt kézbe venni és megszólaltatni! Azt gondolom hogy nagyon jót tett mindez a lelkemnek, és segít a nehéz napok után visszatérni a megszokott dolgaimhoz.
Óriási élmény volt, ajánlani tudom mindenkinek!

Kehes szeptember - nyamvadt október

Nem nagyon szeretek a rossz dolgokról írni, főleg panaszkodni. De hogy egy családban minden összejöjjön ez már "gombócból is sok" mondaná szegény apukám. Nos csak mint tények elmesélem, hogy is volt. Kezdődött a férjuram szemével, szürke foltot lát egyik szemével és nem mozdul semerre.Ez még szeptember közepén volt, kiderült ideghártya gyulladás. Állítólag majd magától elmúlik, de a folt nem tudja ezt és ragaszkodik férjuram szeméhez. Ma is ott van. Ezzel egy időben Tina lányom foga kezdett rendetlenkedni, hátsó fog gyökérkezelés, próbatömés, őrült fájás. Fájdalomcsillapító nuku mert ugye szoptatás van! Utána fiamék mindketten náthásak lettek, köhögés, stb. Ugyanez Zolcsinál kb, két hete kezdődött még mindig tart, talán már kifelé megy belőle. Ugyanakkor Andriska szintén elkezdte, köhögés, takony, hőemelkedés, kötőhártya gyulladás. Óvoda nuku! Legijesztőbb az lett hogy 85 éves anyukám ugyanekkor egyik reggel nem is tudott felkelni, annyira köhögött, gyenge volt, nagyon-nagyon fájt a lába. Rögtön orvos, aki kórházba akarta küldeni, de én kértem hogy várjunk még egy hetet. Közben a férjem is elkezdte a köhögést, náthát. Már csak nekem nem volt bajom, de a múlt héten már én is benáthásodtam. Tegnapra Tina szeme gyulladt be, és már Neki is fáj a torka. Mindez külön-külön mindennapos őszi betegség, de így töményen hogy az egész család "dögrováson" és a picitől mindenki legyen távol! Hogyan is? Szóval a szokásos orvosi segítség mellé igénybe vettük a pránanadiban gyakorlott barátokat, mert teljesen gáz lett a helyzet. Anyukám kicsit jobban lett, férjem is (csak a szeme nem) én félig- meddig. Fiamék szintén egy hét alatt rendbe jöttek. Most Tina miatt aggódom, mert a szoptatás jó lenne ha nem kerülne veszélybe! Andriska még mindig nem mehet oviba, ma antibio-t kapott. Igazából másfél éve nem volt semmi baja, úgy látszik az új óvoda megtette hatását. Ezért nem voltam túl aktív sehol, olvasgattam, de írni már nem nagyon volt erőm a blogokon. Remélem megszűnik ez a nyavalyás időszak mert nagyon megviseli az ember lányát. Minden jó energiát örömmel veszek, most nagy szükségünk van rá!

Fényképtartó

Tegnapelőtt megrendeltük a teraszra a járólapot. Nagyon várom hogy meglegyen, mert még ebben az évben megcsináltatom. Minden szép kinn, de a régi járólap szörnyű.Nem lehet a foltokat már eltüntetni. Jártunkban - keltünkben betértünk a Baumaxba is. Körülnéztünk, és már majdnem indultunk haza, amikor megláttam egy fényképtartót! Ez kell nekem és persze jött velem, mert az antikolt színe és hogy végül is hat kép fér bele(időnként megforgatom) nagyon vonzó volt.
Nézétek milyen jól mutat:

"Babaház"

Szombat - vasárnap Dunakeszi is részt vett a hagyományőrző napok rendezvénysorozaton. Sok program volt városszerte de az idő nem kedvezett igazán. Délután egy órácskára Tina "megszökött" a családtól és így elmentünk ketten megnézni a "Baba kiállítást" és az "Őszi 13. tárlatot" a művelődési házban. A tárlat nem okozott meglepetést, a baba gyűjtemény annál inkább. Egy kedves doktornő a (rendelő intézetben dolgozik) macikat, babákat gyűjt. Külföldről, bolhapiacról szerzi be és maga hozza rendbe . Ezeket most kiállította, gyönyörű elrendezésben. Nagyon hangulatos volt, élvezettel nézegettük!

Diószüret

Délután hazaértünk, és mivel nagyon jó idő volt, nem mentünk be. Szaladtunk Dédihez, és hátra a diófához. Nagyon sok dió lepotyogott már és direkt vártunk hadd szedje Andriska, mert nagyon szereti a diót. Így is történt, utolsó szemig összeszedett mindent. Utána még rázogattuk a fát lepotyogott a maradék és nagy örömmel a kis vödörbe került az is. Leveleket gereblyéztünk, megkóstoltuk a frissen szedett diót, és jót beszélgettünk az oviról. Jól érzi magát Andris, már barátok is vannak, egyenlőre semmi panasz nem volt. Utána Dédivel még rajzolgattak, festett is egy kicsit még a kertben," utóuzsonnáztunk", aztán 6 óra után indultunk haza. Benn alig voltunk, pedig ott várta a Buci Maci újság! Megbeszéltük, hogy legközelebb abból készítünk valamit!

Egy kollázs a délutánról:

"Vackor" az óvodában

A régi mesekönyv az éjjeliszekrényen "ugrásra kész". Ebből szokott Papa mesélni Andrisnak. Most az új nagy óvodában mi történik? Andris csoportja a Vackor csoport! Nagy meglepődés volt, -mi jót nevettünk(nincsenek véletlenek)- szerintem Andris meg van győződve hogy a csoportnév miatta van! Egy héten kétszer Papa visz az oviba reggel és nagyon jól mulatnak közben. Innen Papa mesél tovább hogyan is vannak a reggelek.

"Kicsit tartottam tőle,hogyan fog menni a reggeli oviba menetel kettesben. Eszembe jutott,mikor még reggelenként én vittem a gyermekeimet bölcsibe,oviba,és rettenetesen sajnáltam Őket a hajnali kelés miatt.Most talán annyival jobb,hogy nem kell Andrisnak hajnali 5 órakor kelnie,mint anno- édesanyjának.Fél nyolcra megyek érte,Mami már öltözteti,azután elköszönés Mamitól-puszik és ölelés. Beülünk az autóba,és onnantól szóval tartom, mesélek arról, mikor még Papa ment oviba-ahová szeretett járni, mert barátokra tett szert és sokat lehetett játszani a többi gyerekkel-majd hagyom hogy Andris is meséljen az élményeiről. Az ovihoz érve nem sietünk. Rácsodálkozunk a nagy víztócsán áthajtó autókra/Olyan mint a motorcsónak, ugye Papa?/,a szomszéd kertben lévő cicára, megnézzük a fán éneklő madarat is. Ráérünk, beszélgetünk, sétálunk kézen fogva. Megtárgyaljuk, hogy jó az udvaron játszani, de kevés a játék/Csak három van,tudod?/. Lassan beérünk az épületbe. A bejárattal szemben van a hirdetőtábla, azon az étlap. Felolvasom a napi ebédet-zöldségleves, sajttal töltött rántott pulykaérmék, sült krumpli, gyümölcslé, szilva- amit Andris mosolyogva nyugtáz. No-mondom-a sült krumpli nagyon finom, szeretjük. Igaz? A szilva is finom,azt is szeretjük. Igaz?-mondja Andris. Odaérünk az öltöző szekrényekhez. Megelégedéssel nyugtázzuk,hogy a létra jelű szekrény/ez Andris jele/itt van és akkor jó helyen járunk. Sapka le,kabát le. Andris a sapkádat a kabát ujjába dugom. Jó-mondja, de már vigyorog is, mert tudja hogy játék következik. A kabát ujjába teszem a sapkát, de lejjebb dugom a kezem,kijön a másik végén, Andris nevetve elkapja az ujjam, én visszahúzom a kezem,de fogom a kezét. Óriási kacagás, zeng a folyosó.Ezt még jó néhányszor eljátsszuk, kacagunk. Leveszem a cipőjét, adom rá az ovisat. Most jön a második móka! A cipő tépőzáras,és az egyik cipőt hozzá lehet tapasztani a másikhoz. Andris meg is teszi. Én csodálkozva morgolódom, Andris megint akkorákat kacag, hogy visszhangzik a folyosó. Nagy nehezen, nevetések közben, felkerül a lábára a cipő. Ölelés,puszi,de már húzza is a nyakát, mert szúrja a bajszom. Nevetve megy be a terembe, integet vissza. Nagyon vidám ez a gyerek, ha a nagypapa hozza-mondja az óvónéni. Andris menet közben a válla fölött hátraszól, mintegy válaszol-Egy hullámon vagyunk-mondja, és ment játszani egy másik kisfiúval. /A minap mondtam Neki,hogy egy hullámhosszon van az agyunk/. Nos így telt a mai reggel. Biztosan lesz még rosszkedvű és nyűgös,de igyekszem vidáman intézni az óvodába menetelt , hogy jól kezdődjön a kis manó napja. Eddig sikerült! "

Délután ketten mentünk Andrisért, nagyon örült nekünk. Az óvó néni csupa jót mondott róla!Indultunk haza, mert várta Andrist a diófa! Következő bejegyzés majd a délutánról szól!