"Kicsit tartottam tőle,hogyan fog menni a reggeli oviba menetel kettesben. Eszembe jutott,mikor még reggelenként én vittem a gyermekeimet bölcsibe,oviba,és rettenetesen sajnáltam Őket a hajnali kelés miatt.Most talán annyival jobb,hogy nem kell Andrisnak hajnali 5 órakor kelnie,mint anno- édesanyjának.Fél nyolcra megyek érte,Mami már öltözteti,azután elköszönés Mamitól-puszik és ölelés. Beülünk az autóba,és onnantól szóval tartom, mesélek arról, mikor még Papa ment oviba-ahová szeretett járni, mert barátokra tett szert és sokat lehetett játszani a többi gyerekkel-majd hagyom hogy Andris is meséljen az élményeiről. Az ovihoz érve nem sietünk. Rácsodálkozunk a nagy víztócsán áthajtó autókra/Olyan mint a motorcsónak, ugye Papa?/,a szomszéd kertben lévő cicára, megnézzük a fán éneklő madarat is. Ráérünk, beszélgetünk, sétálunk kézen fogva. Megtárgyaljuk, hogy jó az udvaron játszani, de kevés a játék/Csak három van,tudod?/. Lassan beérünk az épületbe. A bejárattal szemben van a hirdetőtábla, azon az étlap. Felolvasom a napi ebédet-zöldségleves, sajttal töltött rántott pulykaérmék, sült krumpli, gyümölcslé, szilva- amit Andris mosolyogva nyugtáz. No-mondom-a sült krumpli nagyon finom, szeretjük. Igaz? A szilva is finom,azt is szeretjük. Igaz?-mondja Andris. Odaérünk az öltöző szekrényekhez. Megelégedéssel nyugtázzuk,hogy a létra jelű szekrény/ez Andris jele/itt van és akkor jó helyen járunk. Sapka le,kabát le. Andris a sapkádat a kabát ujjába dugom. Jó-mondja, de már vigyorog is, mert tudja hogy játék következik. A kabát ujjába teszem a sapkát, de lejjebb dugom a kezem,kijön a másik végén, Andris nevetve elkapja az ujjam, én visszahúzom a kezem,de fogom a kezét. Óriási kacagás, zeng a folyosó.Ezt még jó néhányszor eljátsszuk, kacagunk. Leveszem a cipőjét, adom rá az ovisat. Most jön a második móka! A cipő tépőzáras,és az egyik cipőt hozzá lehet tapasztani a másikhoz. Andris meg is teszi. Én csodálkozva morgolódom, Andris megint akkorákat kacag, hogy visszhangzik a folyosó. Nagy nehezen, nevetések közben, felkerül a lábára a cipő. Ölelés,puszi,de már húzza is a nyakát, mert szúrja a bajszom. Nevetve megy be a terembe, integet vissza. Nagyon vidám ez a gyerek, ha a nagypapa hozza-mondja az óvónéni. Andris menet közben a válla fölött hátraszól, mintegy válaszol-Egy hullámon vagyunk-mondja, és ment játszani egy másik kisfiúval. /A minap mondtam Neki,hogy egy hullámhosszon van az agyunk/. Nos így telt a mai reggel. Biztosan lesz még rosszkedvű és nyűgös,de igyekszem vidáman intézni az óvodába menetelt , hogy jól kezdődjön a kis manó napja. Eddig sikerült! "
Délután ketten mentünk Andrisért, nagyon örült nekünk. Az óvó néni csupa jót mondott róla!Indultunk haza, mert várta Andrist a diófa! Következő bejegyzés majd a délutánról szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése