Télapó előzetes...

Ma fürödni voltam, utána pedig találkoztam Gerbi-Évával a Westendben. Jót dumcsiztunk megint, betértünk a kreítívba is. Persze megint vásárolnom kellett pár papírt meg jó kis kiegészítőket. Ettünk finom gesztenyepürét, nagyon jól elment az idő. Végül kaptam Évitől egy kis elő mikulást egy kedve dísz képében.Már a helyét is megtaláltam, a nappali ajtaja felett lévő bogyós díszen. Ez igazában erre való sokszor akasztok rá éppen aktuális díszeket. Most a hóemberke az első. Köszönöm itt is!!!

Adventi koszorú története

Akkoriban, amikor még varázslókban, boszorkányokban, rossz tevő lelkekben és rég elfeledett Istenekben hittek az emberek, akkor született meg a varázskör gondolata. Szalmából, fűzfavesszőből, zöld fenyőágakból fontak koszorút, amit aranyszínű és vörös szalagokkal díszítettek. A piros az élet színe volt, a zöld a termésé, a sárga és az arany pedig a fényé. A kör, vagy jelen esetben a koszorú az örökkévalóság jelképe volt, és a soha el nem múló, meg nem törő varázserőé is.Úgy tartják, hogy a kör egyben szimbóluma az örömnek és a felszabadultságnak is, szerkezetét tekintve pedig igen ünnepélyes forma. Adventi koszorúval díszíteni otthonunkat igazi öröm, nem csak azért mert mutatós dísz, hanem azért is, mert a gyertyák vasárnapról vasárnapra való meggyújtása segít lelkileg felkészülni az év talán legszebb, legszentebb és legbensőségesebb ünnepére. Azt gondolták, hogy az efféle „szent” koszorúkkal elzárhatják a házat a gonosz szellemek elől . Ez az ősi pogány varázslat feledésbe merült az idők során. 1838-ban azonban egy keresztény férfi,  Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész felújította. Ő volt az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban. Készített egy óriási csillárt a ház egyik termébe fából, s minden nap újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba az istentisztelet idején. Ez a kedves ötlet hamar követőkre talált más gyermekotthonokban is. Minden évben egyre szebben díszítették fel a koszorúkat. 
1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, s ne huszonnégy gyertyát helyezzenek rá, hanem csupán négyet, ami a négy adventi vasárnapot jelképezi. A koszorú így végül olyan kicsi lett, hogy a lakásokban és a családi házakban is helye lett, s hirdetheti a közelgő karácsony örömét.Németország protestáns vidékein az első világháború után már minden családnál volt advent idején adventi koszorú. Ezt az új szokást fokozatosan követték a keresztények is. Azonban csak az 1950-es évektől vált általánosan elterjedt.

Kb. 20-30 évvel ezelőtt találta ki egy kertész, akinek jó üzleti érzéke volt, hogy ő is újít az ősi szokáson, s ablakokra és ajtókra való kis koszorúkat készített. Igen gyorsan követőkre talált. Bár a legtöbb helyen már elfelejtették, hogy miért kör alakú a koszorú, s miért vörös és aranyszínű szalaggal díszítjük őket, a kedvenc formák és színek napjainkig fennmaradtak.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

• Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
• zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
• Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
• Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya).

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt.) A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.
 Az adventi koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színben jelennek meg a hagyománytisztelőknél, a katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.

A hagyomány szerint viszont, az adventi koszorú akkor az igazi, ha egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila színű gyertya van rajta. Minden gyertya egy - egy angyalért ég, akik advent idején az égből leszállnak a Földre és mindent megtesznek azért, hogy még szebbé, még boldogabbá, még meghittebbé varázsolják az ünnepet.
Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Ha saját magunk készítjük nagyon sokféle módon tehetjük. Szerintem a lényeg hogy jó érzésünk legyen ha ránézünk, és örömteli szívvel várjuk az ünnepet!

                                                                                                                                                                                                                                                                       forrás:http://www.hotdog.hu/ 

Andriskám szülinapja.

Elmaradtam a beszámolóval, csúnya nagyi vagyok! Múlt vasárnap tartottuk Andriska szülinapját a családdal.Volt feladatom torta ügyben, de erről nem ejtek sok szót, mert nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. A végeredmény látványban egészen izgalmas lett (Tinával alkottuk) Amikor megkóstoltam szegény apósom jutott az eszembe, Ő mondta a száraz sütikre mindig "olyan mint a szappanos homok" No ez az lett, de végül is fogyott.
Az ünnepelt egyenesen Ladányból érkezett a nagyszülőkkel, és nagyon megilletődött, a feldíszített lakástól, és hogy mindnyájan ott nyüzsögtünk. Az ajándékozás nagyon egyedi volt, mert a mostani legnagyobb kedvenc a labirintusjáték, és labirintus rajzolás térkép szerűen. Mami ehhez mérten kitalálta hogy közös ajándék lesz és Andrisnak térképpel kell megkeresni. Itt a történet Mami tollából egyenesen:


 Előző nap nagy munkában voltam. Csináltam négy különböző nagyságú dobozt. Az 1. számúban csokik voltak és ebbe került a térkép (mindjárt mondom). A 2. számúban egy rejtvényes füzet és egy mese DVD. A 3. rejtette a Minotaurusz (Andris szerint "Szaurusz":-)) lego társasjátékot és a 4. pedig a Verdás laptopot. Kértünk a családot, hogy ezekbe szálljanak be az idén, így inkább egy pár nagyobb ajándék lett, mint több apróság. Andrisra nem jellemző, hogy tombolna cuccokért vagy követelőzne, szóval ha ő kér valamit többször, akkor azt tényleg szeretné, így esett ezekre a választás. No, szóval térkép: a dobozokat az első kivételével elrejtettük a lakásban különböző szekrényekbe és a térkép és a rajzok alapján kellett megtalálnia ezeket. Az utolsó dobozhoz nem volt instrukció, az úgy érkezett, hogy amikor Andris tanácstalanul nézegetett körbe (a kérdőjelekhez: "Mi lehet ez a sok S-betű? Talán ez a megoldás?" :-D), akkor öcsém Gabi becsengetett a bejárati ajtónál és ott volt a nagy doboz a küszöbön. Andris úgy hozta befelé lelkesen, hogy "Szűzmáriám!!"...:-))) Egy szó mint száz, nagyon jól sikerült az ajándékozás, a laptopot örömmel nyomogatta, Gabival összerakta és játszott sokat a "Szaurusszal"


 Így nézett ki a dobozok megtalálása, majd a legnagyobb ajándék.

Közben Lizi kézről-kézre járt, mindenki dajkálta egy kicsit.

A többieknek pedig(aki épp nem dajkált) a finom hidegtálak, és husik álltak rendelkezésre. Valamint a fent említett torta, ami igazából a Shrek újságból van és Andris választotta már egy-két hónapja. Nagyon jó kis családi ünnep volt, szegény Dédi maradt csak ki, de Ő már ilyen nyüzsgésben nem tud részt venni, csak elmesélünk mindent részletesen, és telefonon beszélt az ünnepelttel. Így volt velünk egy kicsit.

Blog ajándék!!!

11/12

Ha szeretnél nyerni karácsonyra egy akvarellt tőlem, látogass el az új blogomra. December 9-ig még van időd!!!

Barátnős délelőtt

Már említettem valahol, hogy megint járok a Széchenyibe. Elcsábítottam Kati barátnőmet is. Sajnos Ő most nem ér rá arra, hogy kérjen fürdőjegyet, és járjunk együtt, de egyszer-kétszer jön velem. Nagyon jó volt dumcsizni, gyerekekről, unokákról, világunk dolgairól. Olyan igazi feltöltődés, ha olyan valakivel töltjük az időt akit szeretünk, és mindig megnyugtató, a társasága. Köszönöm barátnőm, sok ilyen napot még együtt!!!!



Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...
"Müller Péter"

(fotó és idézet erről a blogról)

Kacagás ? Röhögés!

Tina és Zolcsi pár órára kimozdultak egy mozira tegnap, így elmentünk babázni! Azzal kezdődött a dolog, hogy Tina Lizát a kezembe nyomta. Elkezdtem vele sétálni, és ahogy odabujt hozzám elkezdett rázkódni, mintha sírna. Megijedtem hogy mi a baja, (délelőtt oltást kapott) én nem láttam az arcocskáját, de Tina mondja "Nem sír hanem röhög!" Szó szerint így, én úgy mondanám hogy kacagott, de olyan jóízűen, jó kedvűen hogy így még eddig egyszer sem . Persze aztán az Apuci elkezdett viccelődni vele, és a piros pulcsi (ami Zolin volt), vagy nem tudom mi megtette a hatását mert tündéri módon folytatta még kétszer -háromszor. Én azzal hízelgek magamnak, hogy jót tett a nagyi aurája! Később is nagyon aranyos volt, csak egyszer keseredett neki, amikor hasra tettem. Azt nagyon utálja. Kicsit szundikált is, aztán vacsiztunk, de a kb.120 gr tejecske már kevés volt úgy láttam. Gyorsan elment a szűk négy óra, nagyon élveztük Papával!

Novemberi jó idő!!!!

November elsején - miután a fiúk(Andris és Zolcsi) elvonatoztak Ladányba - lányos délutánt szerveztünk. Kicsit keresztben ugyan, mert egymásra vártunk Tinával ebéd után, de végül azért összejött, és leautóztunk a Duna partra. Csodás idő volt, Lizát kocsiba tettük és jó nagyot sétáltunk. Jókat nevetgéltünk, mert Lizi megdolgoztatta a Mamit pelenka ügyből kifolyólag, persze indulás előtt. A mesélés szerint sikerült mindent összekenni, még Mami ruháját is ! Jó volt beszélgetni, és kibeszélni magunkból olyasmit amire egy-egy telefonnál nincs mód, és esetleg félreértést okoz pillanatnyilag. A séta után beültünk egy kávézóba(?) és chilis forró csokival kényeztettük magunkat. Lizi szundikált, vagy nézegetett, jól elvolt. Majdnem indultunk haza amikor egy kisebb privát társasággal Forgács Gábor is megérkezett. Tina profi lesifotós módon - persze Lizát fényképezve- azért megörökítette a művész urat. Az alábbi kollázson Lizi felett kalapban látható(valamennyire)