A mindent elnyelő
A színekhez bőségesen társultak szimbolikus értelmezések az évszázadok során, sőt a különböző kultúrák más-más jelentést kapcsoltak az egyes árnyalatokhoz. Főhősünk, a fehér, különleges helyet foglal el társai között. A láthatatlan fénysugár fizikai valóságában a fehér fény, amelyet ha egy prizmán átengedünk, a szivárvány színeire bomlik. Így a fehér magában foglalja a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az ibolya nyalábjait és a köztük lévő átmeneteket.
A fizikusok és a művészek is sokat vitatkoztak a fehér és a többi szín egymáshoz való viszonyáról. Leonardo da Vinci szerint például a fehér nem szín, de minden színt magában foglal. A színterápia és a jelen ezoterikus módszerei szintén nem tekintik a fehéret igazi színnek, de elismerik az emberekre gyakorolt hatását.A fehérnek van az összes szín közül a legmagasabb rezgésszáma, a betegségek pedig köztudottan alacsony rengésszámúak, a halál pedig a nulla szint. A minden energiát mozgásba hozó hegyikristály is tejfehér színű vagy tökéletes formában teljesen áttetsző, és általános gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítanak neki.
A kezdet és a vég színe
A fény mellett a fehér jelentései közé tartozik a tisztaság, az ártatlanság, viselője ünnepi hangulatot teremt maga körül. Az újszülöttet hagyományosan fehérbe pólyálták, és Magyarország egyes vidékein a fehér a gyász színe is volt egészen a második világháborúig. A fehér gyász az élet körforgását is szimbolizálta, tehát így már a születés magában hordozza az elmúlást. Idekapcsolódik még az őszülés folyamatának jelképes értelmezése is. Ahogy múlik az idő, egyre nagyobb bölcsesség lakik az emberben, szelleme elszakad az anyagi világtól, és haja fehéredése a tisztává válást jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése