Újév 2011

Remélem ez a kis cserép segít a következő évben! Ugye milyen jó látni ennyi négylevelű lóherét?

Menthetetlenül tél van...!

Ezt látom egyik-másik ablakból:

És ha kimerészkedek akkor ezeket:

Jobban szeretem a nyári hintaágyat!!!!! Várom a tavaszt, már Karácsony előtt is!!!!

Decemberi történések....

A fürdés elmarad, mert múlt héten hétfőn mire hazaértem már mozdulni is alig tudtam! Szerencsére egy nap pihenés után minden rendben van.Nagyon rossz lett volna ha ünnep előtt ágyba kényszerülök. Gyorsan mennek a napok, és végül is minden megvan a Karácsonyhoz. Kevesebb az idén az előkészület, valószinű lelassultam attól hogy mindig itthon vagyok. Ami nem megy ma majd elkészül holnap. Elég sokat "csavargok" kedden is Éva-Judittal taliztunk, és elmentünk a Klimt kiállításra. Éva készített egy blogtársunknak - Fegyának-új blogruhát és Tőle kapta a jegyeket. Itt is köszönöm mindkettőjüknek, Évának külön hogy engem választott társnak.

Kicsit csalódás volt, mert azt gondoltam több képet látunk, de főleg vázlatokról szólt a kiállítás. Ez annyiban volt érdekes,  hogy mennyire fontos egy vázlat, és persze a végeredmény utána. Azért így is láttunk pár szép dolgot. Ami még számomra érthetetlen (már a Turner kiállításon is dühöngtem miatta) hogy létezik már matt üveg. Miért nem használja a múzeum a kiállításokon??? Van olyan kép amit három részletben lehet csak megnézni, így az élvezet már nem az igazi!
Délután átmentünk Budára és a Mammut plázában múlattuk az időt. Nagy szerencse hogy most nem voltam vásárlós hangulatban, mert Éva nagyon szuper boltokba cipelt el! Jókat dumáltunk, és sokat nevetgéltünk.
Szerda fodrász nap volt, délután pedig Andriskáért mentünk az oviba. Egyre jobban el tudjuk tölteni az időt Vele, mert már sok mindenről komolyan lehet beszélgetni. Sok dologról határozott véleménye van, és meg is magyarázza.(persze nem minden úgy van, de a kis fantáziája csodálatra méltó)

Csütörtök délelőtt a család nőtagjai beautóztak Pestre, mert Tina talált egy angol boltot, ahol mindenféle finomságot lehet kapni, eredeti angol minden! Liza egy idő után nem díjazta a kirándulást, és ordítva közölte velünk nem tetszését. Közben leszállítottam a másik blogomon kisorsolt akvarell képemet. Így nagyon jó volt mert nem kellett vonatoznom.  Azért otthon megpróbáltuk felvidítani a kisasszonyt.

Előző hét majdnem hasonlóan telt, csak ott még rajzkör volt csütörtökön, és egy fontos névnapi elmaradt köszöntés pénteken! Ez Kati barátnőm névnapja volt, jó kis délutánt töltöttünk együtt a finom ebéd után.
Így telnek egy nyugdíjas hétköznapjai, és igazán semmi panaszom nincs erre!
Délutánonként kis lakásdíszítés, még néhány elmaradt képeslap. Ajándékcsomagolás, bár az nincs sok, mert lehetne ajándékozni a csillagos égig(bár a pénztárca azért közbeszól) de jó lenne inkább az érzelmi oldalára koncentrálni az ünnepnek. Ma is olvastam egy blogon, hogy már csak a gyerekek kapnak ajándékot a felnőttek nem. Azért én ezt már nem tudnám megállni, hiszen felnőttek lettek a gyerekeim, de nekem akkor is gyerekek! Ez olyan "fából vaskarika"!
A menü még kialakulóban, mert 24-én csak hárman leszünk, másnap lesz nálunk a családi Karácsony!
Egy-két kép a lakás hangulatáról.

Télapó előzetes...

Ma fürödni voltam, utána pedig találkoztam Gerbi-Évával a Westendben. Jót dumcsiztunk megint, betértünk a kreítívba is. Persze megint vásárolnom kellett pár papírt meg jó kis kiegészítőket. Ettünk finom gesztenyepürét, nagyon jól elment az idő. Végül kaptam Évitől egy kis elő mikulást egy kedve dísz képében.Már a helyét is megtaláltam, a nappali ajtaja felett lévő bogyós díszen. Ez igazában erre való sokszor akasztok rá éppen aktuális díszeket. Most a hóemberke az első. Köszönöm itt is!!!

Adventi koszorú története

Akkoriban, amikor még varázslókban, boszorkányokban, rossz tevő lelkekben és rég elfeledett Istenekben hittek az emberek, akkor született meg a varázskör gondolata. Szalmából, fűzfavesszőből, zöld fenyőágakból fontak koszorút, amit aranyszínű és vörös szalagokkal díszítettek. A piros az élet színe volt, a zöld a termésé, a sárga és az arany pedig a fényé. A kör, vagy jelen esetben a koszorú az örökkévalóság jelképe volt, és a soha el nem múló, meg nem törő varázserőé is.Úgy tartják, hogy a kör egyben szimbóluma az örömnek és a felszabadultságnak is, szerkezetét tekintve pedig igen ünnepélyes forma. Adventi koszorúval díszíteni otthonunkat igazi öröm, nem csak azért mert mutatós dísz, hanem azért is, mert a gyertyák vasárnapról vasárnapra való meggyújtása segít lelkileg felkészülni az év talán legszebb, legszentebb és legbensőségesebb ünnepére. Azt gondolták, hogy az efféle „szent” koszorúkkal elzárhatják a házat a gonosz szellemek elől . Ez az ősi pogány varázslat feledésbe merült az idők során. 1838-ban azonban egy keresztény férfi,  Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész felújította. Ő volt az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban. Készített egy óriási csillárt a ház egyik termébe fából, s minden nap újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba az istentisztelet idején. Ez a kedves ötlet hamar követőkre talált más gyermekotthonokban is. Minden évben egyre szebben díszítették fel a koszorúkat. 
1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, s ne huszonnégy gyertyát helyezzenek rá, hanem csupán négyet, ami a négy adventi vasárnapot jelképezi. A koszorú így végül olyan kicsi lett, hogy a lakásokban és a családi házakban is helye lett, s hirdetheti a közelgő karácsony örömét.Németország protestáns vidékein az első világháború után már minden családnál volt advent idején adventi koszorú. Ezt az új szokást fokozatosan követték a keresztények is. Azonban csak az 1950-es évektől vált általánosan elterjedt.

Kb. 20-30 évvel ezelőtt találta ki egy kertész, akinek jó üzleti érzéke volt, hogy ő is újít az ősi szokáson, s ablakokra és ajtókra való kis koszorúkat készített. Igen gyorsan követőkre talált. Bár a legtöbb helyen már elfelejtették, hogy miért kör alakú a koszorú, s miért vörös és aranyszínű szalaggal díszítjük őket, a kedvenc formák és színek napjainkig fennmaradtak.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

• Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
• zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
• Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
• Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya).

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt.) A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt.
 Az adventi koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színben jelennek meg a hagyománytisztelőknél, a katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.

A hagyomány szerint viszont, az adventi koszorú akkor az igazi, ha egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila színű gyertya van rajta. Minden gyertya egy - egy angyalért ég, akik advent idején az égből leszállnak a Földre és mindent megtesznek azért, hogy még szebbé, még boldogabbá, még meghittebbé varázsolják az ünnepet.
Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Ha saját magunk készítjük nagyon sokféle módon tehetjük. Szerintem a lényeg hogy jó érzésünk legyen ha ránézünk, és örömteli szívvel várjuk az ünnepet!

                                                                                                                                                                                                                                                                       forrás:http://www.hotdog.hu/ 

Andriskám szülinapja.

Elmaradtam a beszámolóval, csúnya nagyi vagyok! Múlt vasárnap tartottuk Andriska szülinapját a családdal.Volt feladatom torta ügyben, de erről nem ejtek sok szót, mert nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. A végeredmény látványban egészen izgalmas lett (Tinával alkottuk) Amikor megkóstoltam szegény apósom jutott az eszembe, Ő mondta a száraz sütikre mindig "olyan mint a szappanos homok" No ez az lett, de végül is fogyott.
Az ünnepelt egyenesen Ladányból érkezett a nagyszülőkkel, és nagyon megilletődött, a feldíszített lakástól, és hogy mindnyájan ott nyüzsögtünk. Az ajándékozás nagyon egyedi volt, mert a mostani legnagyobb kedvenc a labirintusjáték, és labirintus rajzolás térkép szerűen. Mami ehhez mérten kitalálta hogy közös ajándék lesz és Andrisnak térképpel kell megkeresni. Itt a történet Mami tollából egyenesen:


 Előző nap nagy munkában voltam. Csináltam négy különböző nagyságú dobozt. Az 1. számúban csokik voltak és ebbe került a térkép (mindjárt mondom). A 2. számúban egy rejtvényes füzet és egy mese DVD. A 3. rejtette a Minotaurusz (Andris szerint "Szaurusz":-)) lego társasjátékot és a 4. pedig a Verdás laptopot. Kértünk a családot, hogy ezekbe szálljanak be az idén, így inkább egy pár nagyobb ajándék lett, mint több apróság. Andrisra nem jellemző, hogy tombolna cuccokért vagy követelőzne, szóval ha ő kér valamit többször, akkor azt tényleg szeretné, így esett ezekre a választás. No, szóval térkép: a dobozokat az első kivételével elrejtettük a lakásban különböző szekrényekbe és a térkép és a rajzok alapján kellett megtalálnia ezeket. Az utolsó dobozhoz nem volt instrukció, az úgy érkezett, hogy amikor Andris tanácstalanul nézegetett körbe (a kérdőjelekhez: "Mi lehet ez a sok S-betű? Talán ez a megoldás?" :-D), akkor öcsém Gabi becsengetett a bejárati ajtónál és ott volt a nagy doboz a küszöbön. Andris úgy hozta befelé lelkesen, hogy "Szűzmáriám!!"...:-))) Egy szó mint száz, nagyon jól sikerült az ajándékozás, a laptopot örömmel nyomogatta, Gabival összerakta és játszott sokat a "Szaurusszal"


 Így nézett ki a dobozok megtalálása, majd a legnagyobb ajándék.

Közben Lizi kézről-kézre járt, mindenki dajkálta egy kicsit.

A többieknek pedig(aki épp nem dajkált) a finom hidegtálak, és husik álltak rendelkezésre. Valamint a fent említett torta, ami igazából a Shrek újságból van és Andris választotta már egy-két hónapja. Nagyon jó kis családi ünnep volt, szegény Dédi maradt csak ki, de Ő már ilyen nyüzsgésben nem tud részt venni, csak elmesélünk mindent részletesen, és telefonon beszélt az ünnepelttel. Így volt velünk egy kicsit.

Blog ajándék!!!

11/12

Ha szeretnél nyerni karácsonyra egy akvarellt tőlem, látogass el az új blogomra. December 9-ig még van időd!!!

Barátnős délelőtt

Már említettem valahol, hogy megint járok a Széchenyibe. Elcsábítottam Kati barátnőmet is. Sajnos Ő most nem ér rá arra, hogy kérjen fürdőjegyet, és járjunk együtt, de egyszer-kétszer jön velem. Nagyon jó volt dumcsizni, gyerekekről, unokákról, világunk dolgairól. Olyan igazi feltöltődés, ha olyan valakivel töltjük az időt akit szeretünk, és mindig megnyugtató, a társasága. Köszönöm barátnőm, sok ilyen napot még együtt!!!!



Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...
"Müller Péter"

(fotó és idézet erről a blogról)

Kacagás ? Röhögés!

Tina és Zolcsi pár órára kimozdultak egy mozira tegnap, így elmentünk babázni! Azzal kezdődött a dolog, hogy Tina Lizát a kezembe nyomta. Elkezdtem vele sétálni, és ahogy odabujt hozzám elkezdett rázkódni, mintha sírna. Megijedtem hogy mi a baja, (délelőtt oltást kapott) én nem láttam az arcocskáját, de Tina mondja "Nem sír hanem röhög!" Szó szerint így, én úgy mondanám hogy kacagott, de olyan jóízűen, jó kedvűen hogy így még eddig egyszer sem . Persze aztán az Apuci elkezdett viccelődni vele, és a piros pulcsi (ami Zolin volt), vagy nem tudom mi megtette a hatását mert tündéri módon folytatta még kétszer -háromszor. Én azzal hízelgek magamnak, hogy jót tett a nagyi aurája! Később is nagyon aranyos volt, csak egyszer keseredett neki, amikor hasra tettem. Azt nagyon utálja. Kicsit szundikált is, aztán vacsiztunk, de a kb.120 gr tejecske már kevés volt úgy láttam. Gyorsan elment a szűk négy óra, nagyon élveztük Papával!

Novemberi jó idő!!!!

November elsején - miután a fiúk(Andris és Zolcsi) elvonatoztak Ladányba - lányos délutánt szerveztünk. Kicsit keresztben ugyan, mert egymásra vártunk Tinával ebéd után, de végül azért összejött, és leautóztunk a Duna partra. Csodás idő volt, Lizát kocsiba tettük és jó nagyot sétáltunk. Jókat nevetgéltünk, mert Lizi megdolgoztatta a Mamit pelenka ügyből kifolyólag, persze indulás előtt. A mesélés szerint sikerült mindent összekenni, még Mami ruháját is ! Jó volt beszélgetni, és kibeszélni magunkból olyasmit amire egy-egy telefonnál nincs mód, és esetleg félreértést okoz pillanatnyilag. A séta után beültünk egy kávézóba(?) és chilis forró csokival kényeztettük magunkat. Lizi szundikált, vagy nézegetett, jól elvolt. Majdnem indultunk haza amikor egy kisebb privát társasággal Forgács Gábor is megérkezett. Tina profi lesifotós módon - persze Lizát fényképezve- azért megörökítette a művész urat. Az alábbi kollázson Lizi felett kalapban látható(valamennyire)

Lizi és a Halloween

Fotót Tina blogjáról "loptam", nagyon-nagyon édes a kis tigris ruhában!

"Tízmilliószoros nap" - hangtálak

A sok betegség és rossz után lassan egyenesbe kerülünk. Még van ami nem múlt el teljesen, de teszünk érte. Nagy segítség volt egy barátnő, Zsuzsi aki anyukámnak segített energiával, és eredményesen! Magamról annyit, hogy megint elkezdtem a Széchenyibe járni, és találkozni számomra fontos, érdekes barátokkal. Járok a rajzkörbe, és nagy örömömre több barátnőt is sikerül odacsábítani, és aki már ott van nem csalódott. A mai napról több helyen is olvastam a következőket:

A tibeti "nagy" Buddha napokat hívják tízmilliószoros napoknak. A tibetiek szerint évente négy ilyen nap van: az első holdhó 15., a negyedik holdhó 15., a hatodik holdhó 4. és a kilencedik holdhó 22. napja. (A tibeti újév első napja február 25., ekkor van az első holdhó.) Tízmilliószoros napok 2010-ben: Február 28. vasárnap Május 27. csütörtök Július 15. csütörtök Október 29. péntek

További részletes leírás ITT és a Tündérligeten.

Tina meginvitált egy hangtál meditációra. Nem sokat tudok erről, de gondoltam megnézem valóságban. Mivel összejött ezzel a nappal, kíváncsian és örömmel mentem Fótra a Jóga stúdióba. Egy takaróba burkolóztunk, és kényelmesen fekve vártuk a történéseket. Elég sokan összejöttünk, de még éppen jól elfértünk a helyiségben. Amikor a tálakat megszólaltatták valami csodálatos hangorgia kezdődött, ami később elcsitult, majd visszatért különböző módon. Én a rezgéseket is teljesen éreztem, végül is ez egyik lényege. Később ellátogattunk a kívánságok kútjához a fantáziánk és a meditáció segítségével. Fantasztikus utazás volt a hangkísérettel. Végül megismerkedtem egy esőcsináló bottal ami vízcsobogás hangját utánozza. Nagyon jó volt kézbe venni és megszólaltatni! Azt gondolom hogy nagyon jót tett mindez a lelkemnek, és segít a nehéz napok után visszatérni a megszokott dolgaimhoz.
Óriási élmény volt, ajánlani tudom mindenkinek!

Kehes szeptember - nyamvadt október

Nem nagyon szeretek a rossz dolgokról írni, főleg panaszkodni. De hogy egy családban minden összejöjjön ez már "gombócból is sok" mondaná szegény apukám. Nos csak mint tények elmesélem, hogy is volt. Kezdődött a férjuram szemével, szürke foltot lát egyik szemével és nem mozdul semerre.Ez még szeptember közepén volt, kiderült ideghártya gyulladás. Állítólag majd magától elmúlik, de a folt nem tudja ezt és ragaszkodik férjuram szeméhez. Ma is ott van. Ezzel egy időben Tina lányom foga kezdett rendetlenkedni, hátsó fog gyökérkezelés, próbatömés, őrült fájás. Fájdalomcsillapító nuku mert ugye szoptatás van! Utána fiamék mindketten náthásak lettek, köhögés, stb. Ugyanez Zolcsinál kb, két hete kezdődött még mindig tart, talán már kifelé megy belőle. Ugyanakkor Andriska szintén elkezdte, köhögés, takony, hőemelkedés, kötőhártya gyulladás. Óvoda nuku! Legijesztőbb az lett hogy 85 éves anyukám ugyanekkor egyik reggel nem is tudott felkelni, annyira köhögött, gyenge volt, nagyon-nagyon fájt a lába. Rögtön orvos, aki kórházba akarta küldeni, de én kértem hogy várjunk még egy hetet. Közben a férjem is elkezdte a köhögést, náthát. Már csak nekem nem volt bajom, de a múlt héten már én is benáthásodtam. Tegnapra Tina szeme gyulladt be, és már Neki is fáj a torka. Mindez külön-külön mindennapos őszi betegség, de így töményen hogy az egész család "dögrováson" és a picitől mindenki legyen távol! Hogyan is? Szóval a szokásos orvosi segítség mellé igénybe vettük a pránanadiban gyakorlott barátokat, mert teljesen gáz lett a helyzet. Anyukám kicsit jobban lett, férjem is (csak a szeme nem) én félig- meddig. Fiamék szintén egy hét alatt rendbe jöttek. Most Tina miatt aggódom, mert a szoptatás jó lenne ha nem kerülne veszélybe! Andriska még mindig nem mehet oviba, ma antibio-t kapott. Igazából másfél éve nem volt semmi baja, úgy látszik az új óvoda megtette hatását. Ezért nem voltam túl aktív sehol, olvasgattam, de írni már nem nagyon volt erőm a blogokon. Remélem megszűnik ez a nyavalyás időszak mert nagyon megviseli az ember lányát. Minden jó energiát örömmel veszek, most nagy szükségünk van rá!

Fényképtartó

Tegnapelőtt megrendeltük a teraszra a járólapot. Nagyon várom hogy meglegyen, mert még ebben az évben megcsináltatom. Minden szép kinn, de a régi járólap szörnyű.Nem lehet a foltokat már eltüntetni. Jártunkban - keltünkben betértünk a Baumaxba is. Körülnéztünk, és már majdnem indultunk haza, amikor megláttam egy fényképtartót! Ez kell nekem és persze jött velem, mert az antikolt színe és hogy végül is hat kép fér bele(időnként megforgatom) nagyon vonzó volt.
Nézétek milyen jól mutat:

"Babaház"

Szombat - vasárnap Dunakeszi is részt vett a hagyományőrző napok rendezvénysorozaton. Sok program volt városszerte de az idő nem kedvezett igazán. Délután egy órácskára Tina "megszökött" a családtól és így elmentünk ketten megnézni a "Baba kiállítást" és az "Őszi 13. tárlatot" a művelődési házban. A tárlat nem okozott meglepetést, a baba gyűjtemény annál inkább. Egy kedves doktornő a (rendelő intézetben dolgozik) macikat, babákat gyűjt. Külföldről, bolhapiacról szerzi be és maga hozza rendbe . Ezeket most kiállította, gyönyörű elrendezésben. Nagyon hangulatos volt, élvezettel nézegettük!

Diószüret

Délután hazaértünk, és mivel nagyon jó idő volt, nem mentünk be. Szaladtunk Dédihez, és hátra a diófához. Nagyon sok dió lepotyogott már és direkt vártunk hadd szedje Andriska, mert nagyon szereti a diót. Így is történt, utolsó szemig összeszedett mindent. Utána még rázogattuk a fát lepotyogott a maradék és nagy örömmel a kis vödörbe került az is. Leveleket gereblyéztünk, megkóstoltuk a frissen szedett diót, és jót beszélgettünk az oviról. Jól érzi magát Andris, már barátok is vannak, egyenlőre semmi panasz nem volt. Utána Dédivel még rajzolgattak, festett is egy kicsit még a kertben," utóuzsonnáztunk", aztán 6 óra után indultunk haza. Benn alig voltunk, pedig ott várta a Buci Maci újság! Megbeszéltük, hogy legközelebb abból készítünk valamit!

Egy kollázs a délutánról: